Tanulság
2007 május 2. | Szerző: Kamillosz
Meg kell állapítanom, hogy sajnos igen mély nyomokat hagyott bennem a válásom. Eszméletlen bizalmatlan lettem, minden mögött keresem a hátsó szándékot, valamint úgy érzem, hogy sokkal kevesebbet tudok tolerálni, mint azelőtt. Tovább folyamatosan megjelenik az agyamban, hogy megcsalhatnak. Bezzeg a régi rossz szokásaimat nem tudtam levetkőzni, de hozzá társítani újakat, az nagyon jól ment. Ugyanolyan aggódos, és féltős vagyok, mint régen voltam. Képes vagyok órákat várni, csak, hogy megnyugodhassak, hogy minden rendben van, miközben agyban már a lehető legrosszabbakat élem meg. Tudom, hogy így semmi nem jó, és így nem lenne szabad, valahogy le kéne ezeket a dolgokat vetkőznöm, de egyelőre tanácstalanul állok, hogy hogyan. Most hétvégén is képes voltam nem aludni, csak, hogy egy jelentkezésre várjak… miközben agyban már mindent átéltem. Azt is, hogy valami baja van, de azt is, hogy mással van. Régen soha nem voltam féltékeny… most meg?:( Állok tanácstalanul és nem tudom, hogy ezt hogyan tudnám levetkőzni. Más is volt már féltékeny? Mit tehet ilyenkor az ember? Én anno soha nem voltam, vakon bíztam, és hittem a másiknak. Ma meg? 🙁 Vagy az ember ok nélkül nem érez ilyeneket, csak, ha oka van rá? Vagy ne foglalkozzak vele, hogyha mással is van, örüljek és élvezzem ki azokat a pillanatokat, mikor Velem van? Egyszerűen nem tudom…
Fáradtság
2007 április 26. | Szerző: Kamillosz
az, ami úrrá lett Rajtam manapság. Annyira fáradt vagyok, és olyan álmos, hogy alig vonszolom manapság Magam. Nem tudom, hogy más, hogy van Vele, de Én alig várom ezt a 4 napot, ami most jön. Elhatároztam, hogy rendbe vágom a kertet, a házat kigályázom, és utána nem csinálok semmit, csak pihenek. Remélem lesz rá, vagy 2 napom. Igaz azért egy találkozást jó lenne beiktatni, de semmi többet nem vagyok hajlandó tenni. A gyereknek megígértem, hogy kint az udvaron fogunk reggelizni, meg ebédelni. Alig várja már. Igazából nem tudom még, hogy mit főzzek a 4 napban, de valami olyat szeretnék, ami nem vesz sok időt igénybe, és amiből jó, ha marad másnapra is.
Mind a 4 napon kettesben leszünk a gyerekkel, végre nem lesz az, hogy apás hétvége. Szóval most ki tudjuk élvezni, majd egymás társaságát. Fpgok gobelinezni, meg olvasni, na meg nem ártana kicsit az angol tudásom frissíteni, mert szerintem szép lassan mindent elfelejtek, amit tudtam. De most ezeket minek írom le?… Nem tudom, de most már leírtam… mindegy. Szóval ez egy ilyenre sikeredett bejegyzés. Elég gagyi lett:).
Találkozás
2007 április 25. | Szerző: Kamillosz
Megvolt, megtörtént az újabb randi is. Talán most már beszélhetek randiról, elvégre a második volt, a napi több órás net mellett, után. Ekkor is jól éreztem Vele magam, bár a lábam lejáratta. Sétáltunk vagy 3,5-4 órát. Nem vagyok Én ehhez hozzászokva, lehet titkon fogyasztani akar:))))). Nevettünk, beszélgettünk, hülyültünk. Rég éreztem már így magam. Talán még anno okos apukával voltak ilyen érzéseim, az elején. Azóta bizony eltelt 16-17 év… Furcsa, és igazából nem is nagyon tudok mit kezdeni a dologgal, kezelni meg pláne nem tudom. Lehet, hogy másnak ezek teljesen természetes dolgok, de aki kihagy sok-sok időt, és sok-sok hatást, annak furcsa ez az egész. Úgy érzem magam, mintha 15 éves lennék, és semmivel nem lennék érettebb agyilag “szerelem” terén, mint akkor. Szerelem, nem is lehet még ezt mondani a dologra. Mert, hogy mi is a szerelem… egy felfokozott érzés, amikor lila ködön át látsz dolgokat, amikor nem látod a másik hibáit, csak a jó oldalát, amikor úgy érzed minden szép és jó. Aztán, hogy a szerelem átalakul-e szeretetté, vagy itt vége is a dolognak, na ez a jövő kérdése. Szerelmes nem vagyok, nem is voltam talán soha. Azonban érzem, hogy lassan kötődöm hozzá… Lehet, hogy csak 2-szer találkoztunk, de a megváltozott világban, mikor naponta láthatod a másikat kamerán, és beszélhetsz Vele órákat is akár, szóval valahogy így az egész ismerkedés átalakul. Sokkal többet tudsz meg a másikról, láthatod a mondataid reakcióit az arcán, várhatod a már ‘megszokott’ reakcióit. Valahogy úgy érzem, hogy olyan, mintha régóta ismerném, na de nevezzük Őt Márknak (mert, hogy ilyen névnap van ma…:) ). Szóval olyan, mintha Márkról elég sok mindent tudnék, mintha nagyon rég ismerném, miközben még nincs 1 hónapja. Sokszor mondunk dolgokat egyszerre, sokszor gondolunk ugyanarra, és nagyjából tudom előre, hogy mire mivel fog reagálni, melyik beszólásomra, poénomra mit fog válaszolni. Természetesen 1 hónap alatt az ember nem fogja épp a hibáit felfedni, hanem inkább a jó oldalát mutatja, bár Én most is olyan vagyok, amilyen általában vagyok. Exnél nem voltam féltékeny soha… félek azonban, hogy a megcsalása ezt fogja kiváltani belőlem, és egy féltékeny sárkány leszek, ami nem jó, amit nem szabadna, mert ez megölhet minden kapcsolatot. Na meg csak azt az embert nem csalják meg, akit nem akarnak megcsalni. Nem tudom mi lesz a későbbiekben, és, hogy mennyire változtam meg, csak egyet tudok, hogy most látok egy pislákoló fényt az alagút végén, és látok egy becsatlakozó utat, amely talán velem folytatja útját és nem csak egy kereszteződés lesz az életemben.
Szeretet
2007 április 25. | Szerző: Kamillosz
Ami egy olyan dolog, mi önmagát termeli. Minél több szeretetet adsz, annál többet kapsz. Érdekes, hogy a harag is ugyanígy működik. Megfigyelte már valaki, hogy ha haraggal fordul ember társa felé, akkor az többnyire viszonzásra talál? Pedig így van. Még, ha nem is mutatja ki a másik. Ezek az érzések önmagukat generálják, illetve hatványozzák. Az ember nem kap mást, mint amit ad. (Kivéve exek esetében, mert Ők egy idő után kiszámíthatatlanok lesznek, na meg Ők egy külön faj:):) ) Érdekes, hogy mennyivel másabban szereti az ember a gyerekét, a szüleit, a testvérét és még sorohatnám. Szeretetről beszélünk, miközben többféle szeretet van, tehát szeretetekről kellene talán beszélni.
Hát igen
2007 április 20. | Szerző: Kamillosz
Mondanom sem kell, hogy kicsíptem Magam nagyon. Csinos (már amennyire egy elefánt alkattal lehet!:) voltam, szép, és elbűvölő. Mikor mentem a találkozóra már felfigyeltem, hogy hoppá… megnéznek a metrón, sőt még szemezni is próbáltak Velem. Rég éreztem már ilyet (eh, lehet többször kéne Magam kicsípni?:) ), és bevallom kicsit zavarba hozott, zavarba ejtett. Na de robogtam a nagy találkozás felé. Folyamatosan lestem az órámat, mert nagyon kiszámított volt az idő, és utálok késni. Percre pontosan érkeztem a megbeszélt helyre, ahol jelentem nem volt senki.:) Na most gondoltam várok én egy pár percet, azt megyek vissza, bár közben kaptam sms-t, hogy itt is itt vagyok már, mindjárt megyek. Vártam egy nem túl jóképű valakit. Aztán mi történik egyszer csak feltünik egy jóképű (legalábbis Nekem tetszik), mosolygós férfi. Hoppá mondom, kicsit sokkal jobbak vagyunk, mint fotón… Zavarba jöttem, azt sem tudtam, hogy lány vagyok, vagy fiú. Nem vagyok Én ilyenekhez szokva, mármint ilyen találkozásokhoz. Láttam rajta, hogy megakad a szeme, bár nem tudtam, hogy most annyira randa vagyok, hogy azért, vagy annyira tetszem, hogy azért. Volt Bennem zavar rendesen. Aztán elindultunk sétálni. Na nem kellett sokáig mennünk mikor láttam, hogy nem a randaság győzőtt, hanem tetszem Neki. A lényeg a lényeg. Eszméletlen mennyiséget nevettem Vele és nagyon jól éreztem Magam. Azóta sokat beszélgettünk, szinte minden nap több órát, és hétvégén ismétlés, tegnap hívott el, hogy szeretne megint találkozni. Bevallom izgulok. Nem is kicsit. Azt sem tudom mit vegyek fel, mert a kedvenc ruhámban voltam múlt héten. Mit is szoktak mondani a trendi nők?:) Nincs egy göncöm sem…:)
Na de más történések. Beiratkoztunk a gyerekkel az oskolába, akarom mondani az iskolába. Most már mindjárt nagy iskolás fiú lesz. Tegnap meg is kérdezte Tőlem, hogy akkor már holnap az iskolába megyünk?:) Nagyon várja már, csak maradjon is ez így. Bevallom izgulok az iskola miatt, hogy hogy fogja venni az akadályokat, hogy hogy fog menni Neki. Azonban szerintem ezzel minden szülő így van. Elvégre a gyerek még nem tudja mindezt felmérni, hogy mit jelent. Ő csak azt tudja, hogy most már nagy fiú lesz, mert iskolás lesz.
Egy fura bejegyzés
2007 április 13. | Szerző: Kamillosz
Na szóval: Tényleg fiatal vagy, azonban 25 évesen még nem dől össze a világ. Ha külön kell mennetek és nem egymásnak rendelt a sors Titeket, akkor el kell engedned. Tudom, hogy piszok nehéz, nekem évek kellettek ahhoz, hogy eleresszem azt a jóképességűt, de eleresztettem. Pozitív gondolkodás: ehhez csak Te juttathatod el magad. A humor sokat segít, nekem segített a vallás is, és bevallom az agykontroll is. Ott is inkább egy könyv. Valahogy az egész hozzáállásomat megváltoztatta ez a könyv. Szívesen megadnám a címét, de nem tudom, hogy lehet-e azt itt… Azonban ami jó dolog a Te esetedben: nem tettétek tönkre egy kisgyerek életét lásd. az én esetem, egyedül kell talpra állnod, és nem még egy gyerekre is figyelned, egy gyerek lelkét is ápolnod, miközben Te a poklok poklát járod meg. 25 évesen még lazán lehet új életet kezdeni, más ilyenkor még meg sem próbálja magát lekötni. Kaptál egy új lehetőséget az élethez, hogy megtaláld azt, akit Neked szán t az Ég. Isten nem tesz nagyobb terhet a válladra, mint amit elbírsz. Minden ilyen rosszból tanulni kell. Gondolkodj el, hogy hol ronthattad el a kapcsolatot, próbálj meg tanulni a hibáidból, illetve a volt férj hibáiból.
Azonban amit Én nem tennék… nem kezdenék bele egy új kapcsolatba addig, amíg a régit le nem zárod. Fájni fog, és még jobban gyötörni fog, ha az új kapcsolat nem úgy alakul, ahogy várnád. Az exed fogod keresni addig minden férfiben, azonban az új férfi nem az exed. Ha már lelkileg helyrejössz lehet meg is veted majd magad, hogy mit tettél, hogy miért tetted… Csak tiszta lélekkel lehet belemenni egy új kapcsolatba. Ne keress 80 évest, csak korodbelit. Ne a neten próbálkozz, mert ott más lelkisérültekkel találkozhatsz, akik még jobban belerántanak a pocsolyába, és egyre nehezebb lesz felállnod. Próbálj meg magaddal törődni most, sírd ki magad, vagy írd ki magadból a dolgokat. Ez is sokat segíthet. Csokihoz ne nyúlj, mert olyan randa dagadt leszel, mint Én.:)
Nincs pasi, mennyi de mennyi bókot be lehet kebelezni… na és mi van ha az a nő most gyereket vár… aki amit tesz az anyjával olyan lesz a feleségével, és amit tesz az első asszonnyal, azt meg fogja tenni a másodikkal is… Megcsalt, kicsinált… szerintem jobb egy ilyentől megszabadulni. Vannak még normális huszonéves srácok, sőt esetleg harminc eleje:) Na meg még egyszer felveheted majd a menyasszonyi ruhát… és kívánom, hogy mihamarabb állj talpra, és sikerüljön ez a ruha felvétel!:)
Péntek 13, meg még április is…
2007 április 13. | Szerző: Kamillosz
Köszönöm a hozzászólásokat, meg a jó kívánságokat!
Képzeljétek van egy pofátlan macsek a kertben. Nagyon édes, de, hogy már a nappliban járkáljon… az már mindennek a teteje. Ráadásul a gyerek megetette vele a gépsonkát!:) Jól tartja nem? és még nem is a miénk.:)
Exre visszatérve, mármint a locsolására. Igazából nem fűzök én ahhoz semmit, hogy meglocsolt. Többször volt, hogy megszállta Őt a kedveskedési roham, aztán utána mindig előállt valami aljassággal. Régen egy ilyen gesztusért, hogy meglocsol, és követeli a puszit utána, szóval egy ilyenbe megpróbáltam volna mindenfélét belemagyarázni. Most már nem. Ő egy lezárt dolog.
Azonban van valaki aki írt Nekem… Nem tudom mi lesz, de találkozni szeretne Velem. Bevallom félek egy kicsit, mert így nagyon normálisnak tűnik, de, hogy valójában milyen, hogy mit lehet elhinni és mit nem. Na ezt nem tudom. Egyelőre semmit nem hiszek el, csupán hülyítésre veszem az egészet. Tudom bennem van a hiba, hogy bizalmatlan lettem, és minden mögött keresem a hátsó szándékot, de, hát ilyenné alakított a múlt. Próbálom Én ezt levetkőzni, de nem tudom mennyire fog sikerülni. Aztán, hogy lesz-e találkozó az majd elválik. Egyelőre izgulok… mivel kövér vagyok, Ő meg normál.:) Csak nehogy átverjen, és nehogy csak megd…ni akarjon, igaz azt úgy sem engedem, de lelkileg akkor se taposson rajtam senki.
Visszatérve még egy kicsit a húsvétra… A szombat esti, vagy éjszakai mise nagyon szép volt. Kint a templomkertben tűz volt rakva, amiről meggyújtottuk a húsvéti gyertyát, majd mindannyian bementünk az üres, sötét templomba. Mindenki kapott egy szál gyertyát, melyet bent a templomban gyűjtottunk meg a húsvéti gyertyáról. Semmi fény nem volt, csupán ezek az apró gyertyalángok, amelyek megvilágították a templomot. Jézus feltámadásakor meg megszólalt a templomharang, és bent a templomban is a ministráns gyerekek rázták a harangokat… Hát borzongató volt, de egyben megható, és olyan érzése volt az embernek, hogy na igen… valami tényleg történt, és megjelentek a könnycseppek az arcomon. Nagyon szép volt a mise, és hosszú majdnem éjfélkor lett vége. Újra lettünk keresztelve, mindenki, és volt két fiatal, akik most lettek először megkeresztelve. Őket bérmálkoztatta is az atya azonnal és első szentáldoztatta. Jó fej ez a fiatal pap itt nálunk. Újra visszahozta az életet a templomba, mellette tényleg nagyon jó miséket tart. Mindig tesz bele valami emberit, valami evilágit, és bizony Ő bevallja, hogy van mikor Ő is vétkezik, hogy Ő sem hibátlan. Szerintem ilyennek kellene lennie minden papnak. Elvégre Ők is emberek, és a minden napi életbe kellene beletartoznia a keresztyén életnek. Nem? De:).
Húsvét után
2007 április 11. | Szerző: Kamillosz
Nagy dolog történt kérem szépen… Ex elhozta a vasárnapi ünnepi misére a gyereket… de ez még hagyján… vasárnap este meg is locsolt. Bevallom köpni-nyelni nem tudtam… Az ünnep eltelt különben szépen, csendben. Dolgozgattam kertben, házban, el is fáradtam.
Azonban rájöttem, hogy hiányzik, hogy nincs mellettem senki. Ilyenkor az ünnepekkor mindig felerősödik ez az érzés. Rossz egyedül, de dagi vagyok, kutya nem néz rám… Bár lehet, hogy már ezt sugárzom magamról. Nem hiszem, hogy rossz ember lennék… talán annyira csúnya sem vagyok, csak nem egy modell alkat. Azonban ma a férfiak, az Én meglátásom szerint nagyon is erre mennek. A nőnek a lelkét nem is igen nézik, sokkal, de sokkal fontosabb, hogy tudjanak villogni a nővel.
Most kicsit letargikus vagyok… bocs érte.
Kicsit rég voltam
2007 április 5. | Szerző: Kamillosz
Iskolába jártunk a gyerekkel ismerkedni a jövő évi elsős tanító nénikkel. Kiválasztotta, hogy mely osztályba szeretne járni. (uaz a tanító néni páros szimpatikus neki, mint nekem:) ) Ha minden igaz fel is fogják venni az iskolába, legalábbis ezt mondta az igazgatónő. Remélem, hogy így lesz, és nem kerül még 50 újabb nagy göröngy az utamba a beiratkozáskor, bár, hogy ezt mondja az igazgatónő, ehhez is kellett rohangálnom, ide-oda… Semmi nem megy egyszerűen. Húsvétra sem nagyon tudtam még készülni. Bár már az ablakpuceváláson túl vagyok, és lemostam a szekrényeket is, de még hátra van egy alapos porszívózás, na meg a fürdő kitakarítása (csempe mosás és társai), szóval nem unatkozom majd szombaton. Kaptam gyönyörű virágokat ismerősöktől, amiket már elültettem a kertben, azonban a balkon ládáimba még meg kell vennem Istvánkákat (pistike), csak azt mondta a kertész a suliban, hogy ráérek utána megvenni, ha már Ő elültette, nehogy elfagyjon, mert, hogy lágyszárú. Szóval ilyen okosságokkal látott el, így most várom, hogy mikor ültet.
Ex: elértem nála amit akartam. Nem engedtem neki, végül megfutamodott, mikor befenyegetett egy beperléssel, és mondtam neki, hogy tedd meg, majd megrohamoztam paragrafusokkal. Hehe, észrevette, hogy nem vagyok annyira elveszett, végül annyit mondott, nem megy bíróságra, és elintézi, hogy akkor viszi nyáron el a gyereket, mikor zárva az ovi, és két hétre viszi. Még azt is sikerült elérnem, hogy visszacserélje a hétvégéket, így újra vannak szabad közös hétvégéink. Szóval egész jól alakul vele. Hála Istennek nem kellett beszélnem vele a múltkori nagy vita óta, ugyanis csak e-mailben hajlandó kommunikálni, pontosabban e-mail-ben keresett meg. Én ugyan nem keresem, bár a születésnapján felhívtam, hogy a gyerek fel tudja köszönteni. Igaz Ő még ennyit sem tesz meg az én születésnapomon. Na de kit érdekel. Teszek rá. Jön a hosszú hétvége, alig várom. Szombaton kidolgozom magam, és vasárnap, és hétfőn csak pihi. Ja hétfőn bújkálok a locsolók elől, mert ezt nem szeretem. Mármint a locsolást.:)
Köszönöm a hozzászólásokat! A linkelős bejegyzéseket hanyagolnám, ha nem lenne baj… nem hiszem, hogy épp ezekkel kellene az oldalt telíteni. Köszi, hogy figylembe veszed a kérésem.
Ha nem jönnék húsvétig már, akkor mindenkinek békés ünnepet kívánok, és kevés locsolót a lányoknak, de annál több tojglit a fiúknak!:)
Segítséget
2007 május 2. | Szerző: Kamillosz
Hogy lehetne megszabadulni az örökös belinkelős hozzászólásaimtól? Valakik folyamatosan ide linkelnek mindenfélét, nem győzöm kitörölni. Ha valaki tudja, hogy mit kellene tennem az mondja már meg Nekem!
Köszönöm!:)
Oldal ajánlása emailben
X