Tanulság

2007 május 2. | Szerző: Kamillosz |

 Meg kell állapítanom, hogy sajnos igen mély nyomokat hagyott bennem a válásom. Eszméletlen bizalmatlan lettem, minden mögött keresem a hátsó szándékot, valamint úgy érzem, hogy sokkal kevesebbet tudok tolerálni,  mint azelőtt. Tovább folyamatosan megjelenik az agyamban, hogy megcsalhatnak. Bezzeg a régi rossz szokásaimat nem tudtam levetkőzni, de hozzá társítani újakat, az nagyon jól ment. Ugyanolyan aggódos, és féltős vagyok, mint régen voltam. Képes vagyok órákat várni, csak, hogy megnyugodhassak, hogy minden rendben van, miközben agyban már a lehető legrosszabbakat élem meg. Tudom, hogy így semmi nem jó, és így nem lenne szabad, valahogy le kéne ezeket a dolgokat vetkőznöm, de egyelőre tanácstalanul állok, hogy hogyan. Most hétvégén is képes voltam nem aludni, csak, hogy egy jelentkezésre várjak… miközben agyban már mindent átéltem. Azt is, hogy valami baja van, de azt is, hogy mással van. Régen soha nem voltam féltékeny… most meg?:( Állok tanácstalanul és nem tudom, hogy ezt hogyan tudnám levetkőzni. Más is volt már féltékeny? Mit tehet ilyenkor az ember? Én anno soha nem voltam, vakon bíztam, és hittem a másiknak. Ma meg? 🙁 Vagy az ember ok nélkül nem érez ilyeneket, csak, ha oka van rá? Vagy ne foglalkozzak vele, hogyha mással is van, örüljek és élvezzem ki azokat a pillanatokat, mikor Velem van? Egyszerűen nem tudom…