Izgis nap
2007 március 28. | Szerző: Kamillosz
Kiderül, hogy felvették-e a gyereket az általános iskolának a sport osztályába. Izgulok , de rendesen… Szerintem ez is a szülőknek egy idegpróbáló dolog. Csóri kis 6 éves mit fog fel ebből az egészből?
“Anya elvitt az “iskola” nevű helyre. Ahol futtattak, meg labdáztattak, meg ezt-azt csináltattak, jól kifáradtam, majd mikor azt mondták mehetünk haza, Anya lerohant, hogy mi volt, mit kellett csinálni, ügyes voltam-e, miközben én azzal voltam elfoglalva, hogy szomjas vagyok, és fáj a lábam (mert 2-szer elestem), meg, hogy menjünk már haza, hogy tudjak egyet bicajozni.”
(Anyai megjegyzés: Még jó, hogy fáradt!:)))) )
Szóval most ideges vagyok, és izgulok. Reggel találkoztam az egyik ismerőssel, az Ő fia is felvételizett Velünk a hétvégén… hát Ő se nyugodt. Ráadásul róluk kiderült, hogy körzetileg nem odatartoznak, mert, hogy ezt is meg kell változtatni az utolsó héten. Mi hála Istennek odatartozunk körzetileg, de biztos felvételt az iskolába az jelentene, ha felvennék ebbe az osztályba.
Ja de ez is csak Nekem dolog!:) Gondolom mondanom sem kell.:)
Hétvége
2007 március 26. | Szerző: Kamillosz
Szombaton felvételi az iskolában. Megkínozták a gyerekeket, mert 1,5 órán keresztül mérték fel Őket… Remélem felveszik ebbe az iskolába. Erős suli nagyon, de legalább így tudni fogom, hogy ha 3-as a gyerek, akkor az 3-as, és ha 5-ös, akkor az valóban 5-ös. Nem szeretném sem azt, hogy a gyereket ámítsák jó jegyekkel, sem engem. Legyünk szépen tisztában azzal, hogy mit is tud, és az mit is jelent a mai “piacon”. Igazából nem értem azokat a szülőket, akiknek az a jó iskola, ahol nincs követelmény, és ahol a gyerek simán kitűnő lehet. Ezzel azt érik el szerintem csak, hogy a gyerek egy extra nagy pofont kap 14 évesen,- amikor is valahol kezdi az életet-, mikor visszavágják a jelentkezési lapját a hőn áhított iskolából. Természetesen apukának fogalma sincs arról, hogy a gyermek felvételizni volt, elvégre minek… ez az én dolgom, gondom, bajom, hogy hova járassam majd a gyereket. Na nem mintha én nem mondanám meg neki, de ha meg sem kérdezi, akkor minek járassam a szám feleslegesen? Bezzeg a többi apuka ott nyomult a folyosón… Én meg most is egyedül, mint mindig.
Hol van már az a hímnemű egyed, aki el tudna fogadni engem így gyerekestül mindenestül, és segítene felnevelni a fiam?:)
Na most már
2007 március 20. | Szerző: Kamillosz
Kitaláltam a megoldást is. Egyszerűen nem beszélek ezzel a jóképességű, drága, hűséges, és igazmondó gazemberrel. Egyébként is azt mondta, hogy az az ember, akit én ismertem meghalt, Ő már egy más ember.
Tanulság: melyet ebből az egy mondatból levonok: visszajár és kísért… tehát nem emberrel, hanem szellemmel van dolgom, a gyerek árva, tehát nem gyerektartást kapok, hanem árvasági ellátást. Továbbá a legfontosabb, semmiben sem lehet rá számítani, mindenben egyedül és én döntök, innentől véletlenül se kérdezze meg, hogy mi van a gyerekkel!:)
Na kérem! Ilyen a pozitív szemlélet!:) Már csak egy kérdés, ha az az ember halott, akkor virágot hova vigyek neki? Kéne nekem egy szellemírtó!:) Nem tud valaki?:) Egyébként azzal az emberrel, akivé vált, hát azzal én egy árva szót sem váltanék, mert utálom a puhatestűeket, és a gerincteleneket. Szóval ez a probléma megoldva!:)
Most tehetetlen vagyok
2007 március 18. | Szerző: Kamillosz
Eddig próbáltam tanulságokat leszűrni, azonban most bőgök, és magamba roskadtam. Haza hozta ma a gyereket a láthatásból. Eleve betegen vitte el. Kérleltem, hogy ne tegye, hagy kúráljam ki a gyereket. De neki ez jár, stb. Visszahozta úgy, hogy tegnap tőlem levitte a nője anyjáékoz. Ott a gyerek semmi mást nem csinált, mint számítógépezett, és TV-zett, amíg Ő kint beszélgetett a ribanc anyjáékkal és a ribanccal. Kérdem én… ezért minek vitte el a beteg gyereket? A gyerek utál odamenni, nem akar, mindezt ez a jóképességű semmibe veszi. Egyszerűen nem tudom, hogy mit tudnék tenni… ügyvédre nincs pénzem, és azt sem tudom, hogy bármit is elérnék-e egy perrel. Látom, hogy a gyerek örlődik. Múltkor előttem kérte meg az apját, hogy ne vigye a nőnek a szüleihez, és a nővel sem akar találkozni… erre jön a második látogatás és már megint odaviszi. Mit tudok tenni? Elvagyok keseredve teljesen. Én itt dolgozom rajta, hogy a gyereknek jó legyen, hogy minél könnyebben dolgozza, élje át ezt az egészet, és akkor jön Ő, aki mindezt figyelembe sem veszi. Minek viszi el akkor, ha nem tud 2 napot a fiával tölteni kettesben… miért kell nekem azt elnézni, hogy odaviszi, ahova a gyerek nem akar menni… segítsen valaki:(((((((((((((((((((((((
Ex szemétkedéseink túlélése
2007 március 17. | Szerző: Kamillosz
Exem miután szétmentünk úton-útfélen kereste, hogy hol tud keresztbe tenni, hol, mivel tud bántani. Először szívemre vettem és eszméletlenül fájt, hogy szavakkal bánt, gyilkol. Éjszakákat bőgtem át miatta, és rettentően sokszor álltam vele szemben tanácstalanul, értetlenül, hogy most miért is… most miért kell ezt, miért kell azt. Aztán egyszer csak bekattant… Ő feltételez rólam dolgokat… na de mindenki önmagából indul ki. Csak rosszindulatú feltételezései vannak… én viszont mindig épp a jót hittem róla, és bocsánat, de egy eszméletlen szemét, kretén állat volt időnként. (Bocsánat az alpáriságért! dobok ki a egy 18-as karikát!). Aztán idővel rá kellett jönnöm, hogy már ne úgy nézzem Őt, ahogy régen, és ahogy én látni szeretném. Idővel megtanultam nem kimutatni neki az érzéseimet. Először csak meglepődött, majd nem tudott mit kezdeni a mosolygásommal, a higgadtságommal (mire is nem jó egy mosoly?:) Nem hiába mondják a népek! Mindig mosolyogj!:) ). Teljesen kirántottam a lába alól a talajt a higgadtsággal, hogy nem tud kihozni a sodromból, hogy ha mond valamit, akkor ráhagyom nem reagálok rá sehogy. Max annyit mondok, ahogy gondolod, de én úgy teszem, ahogy én gondolom. Mivel mindig mosolyogtam csak rá, végül elkezdte felemelni a hangját velem szemben, mire halálos nyugalommal megkérdeztem, hogy most miért vagy ideges? Ne idegeskedj, mert még infarktusta kapsz, nem tesz jót az egészségednek. Erre mondanom sem kell, sokszor inkább bevágta magát az autóba, becsapta az autó ajtaját és elhajtott.Csak magunk között súgom meg, hogy lelkemnek nagyon jól esett, valahol mindig én kerülök ki azóta a csatákból nyertesen. Mikor múltkor a vagyonon kezdett volna el szórakozni, akkor mondtam, hogy legyen ahogy gondolod, majd legközelebb papírokkal igazoltam neki, hogy hülyeséget beszél, és a rosszindulat bugyog benne. Erre mit csinált Jóképességű apuka?:) Fogta és azt mondta, hogy Őt nem érdekli ez a “szar”, és bevágta a kukába az általam nagy munkával előkerített, épp a témához illő paragrafusokat tartalmazó papírt. Valahogy azóta ezzel is felhagyott.:) Nem hozza szóba.
Tanulság: Volt férj idegesítéshez jobb, ha megőrzöd a hidegvéred, és nem húzod fel magad. Ha látja, hogy totál nem izgatod magad, Ő fogja magát izgatni, és nem lesz meg az öröme, hogy na megint fel tudtam húzni, és fájdalmat okozni neki. Idővel bízzunk benne, hogy abba is hagyja a kekeckedést.
Persze én lennék a legboldogabb, ha mindent kultúráltan lehetne intézni, és mint barátok lennénk el egymás “mellett”, nem pedig mint az ellenségek. Soha nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen viszonyban leszünk. Szerintem ha a gyerek miatt nem kellene találkoznunk időnként, egyikőnk sem tudna a másikról semmit, mintha nem is lett volna 14 éven át közünk egymáshoz. Milyen valószínűtlennek tűnik nekem ez a 14 év, mintha nem is lett volna, mintha egy szappanbuborék lett volna, vagy egy álom, ami elpukkant…
Szeretnék még egyszer álmodni… szeretném, ha lenne egy férfi, aki megmutatja nekem, hogy ha vége is egy álomnak, egy másik elkezdődhet bármikor… akár holnap is…
Mi is hiányzik?
2007 március 16. | Szerző: Kamillosz
Most tudom sok embert meg fogok lepni, de nem a szex az, ami hiányzik egy idő után. Ami nagyon hiányzik az egy ölelés, maga az, hogy egy férfit szerethessek. Egy időben nagyon hiányzott, hogy nem volt kit kényeztetni, nem volt kinek a kedvében járni (persze a fiamon kívül!). Na az ágyamból viszont egy széles férfi váll, egy mellkas hiányzik. Aztán hiányzik még egy jó kis férfi humor. Nincs kivel hülyülni esténként, kivéve a haverokat, de az nem olyan. Nincs kivel megbeszéni a nap nagy eseményeit, mert, hát azért a gyerek nem olyan, mint egy felnőtt. Aztán bármilyen ünnep van, csak Te készülsz, nem készül veled senki más.Nem kapok virágot senkitől, ha nagyon hiányzik, akkor megveszem magamnak. Tudom ez már hülyeség, de nekem ezek a dolgok hiányoznak. Na nem mintha valaha is el lettem volna halmozva apró figyelmességekkel, de mégis… Hogy a szülinapomon sem kapok virágot férfitől, vagy a névnapomon sem, szóval ez nagyon rossz. A legrosszabb az a karácsony. Hú előtte már tiszta dilis vagyok, és alig várom, hogy az ünnepnek vége legyen. Megteszek én mindent, hogy a gyerek örüljön, de az nagyon rossz, hogy a fa alatt, engem nem vár ajándék.Tudom adni kell szeretni, és nem kapni, csak valahogy ilyenkor, az, hogy én nem kapok semmit, az ezerszeresen jelzi, hogy senki más nem szeret, csak a gyerek. Ilyenkor érzem magam nagyon magányosnak. Főleg, hogy utána még a gyereket is elviszi az apja… na akkor maradok teljesen egyedül. Ilyenkor a világ elől tudnék elbújdosni. Erre még nem találtam meg a megoldást, de dolgozom rajta…!
Felnőttel való beszélgetésem hiányát próbálom most naplóval ellensúlyozni. Soha nem írtam azelőtt naplót, most viszont muszáj megosztanom valakivel, jelen esetben valamivel a napom történéseit, illetve a gondjaim. Hátha azzal, hogy kiírom magamból könnyebb lesz.
Férfi mellkas hiányt nem tudtam még pótolni:). Lehet kellene venni, valami férfimellkast:).
A mai napon nincs tanulság:). Túlélés van!:)
Főzés férfi nélkül
2007 március 12. | Szerző: Kamillosz
Először is a főzés… Elment, Én meg depiztem, úgy éreztem nincs értelme már semminek. Gyerek éhes volt, Én nem, tehát főzni kellett neki valamit. Na de mi legyen az a valami. Előkaptam ugyanazt a fazekat, lábast, amit addig használtam, és megcsináltam ugyanazt a mennyiséget, mint addig… Mondanom sem kell, hogy 1 hétig ettük, ette a gyerek. Elég nehezen szoktam bele, hogy jóval kevesebbet kell főznöm, mint addig. Na de volt előnye is annak, hogy ketten maradtunk a gyerekkel. Lehetett főzni most már halat, meg túrógombócot, meg végtelen mennyiségű zöldborsó főzeléket. Ez a gyerek kedvence. A haverok már röhögtek rajtam, hogy nálam mindig zöldborsó főzelék készül, na de mit tegyek, ha a gyerek imádja, és ha már elfogyóban van, akkor kérdi, hogy Anya ugye főzöl nekem?:) Szóval szépen átszoktam idővel a kisebb főzőalkalmatosságokra. Egy csirke két embernek sok, szóval el kellett gondolkodni, hogy mit hogyan tegyek, hogy még is kevesebb menjen pocsékba. Káposztákkal általában gondban vagyok, mert a legkisebb is nagy nekünk, na de be lehet tenni a fagyasztóba a felét feldarabolva, és jó lesz húslevesbe. Aztán ott volt még a vásárlás… Ezt is nehéz megszokni, főleg, aki úgy vásárolt, mint én, hogy mindig arra figyeltem, hogy a család többi tagja mit szeret. Volt, hogy bepakoltam a bevásárló kocsiba azt, amit ex szeretett, mikor rájöttem, hogy Ő nincs, és rajta kívül senki nem eszi meg. Na de ezt is megszoktam idővel. Ma már nincs gondom így a mennyiségekkel, max. húslevesnél tudok nagyon belendülni, na de próbált már valaki megfőzni 1 liter húslevest? Szerintem lehetetlen… De ezt is fogom, és krumpli nélkül a felét lefagyasztom, majd bármikor kivehetem és máris van finom húslevesem.
Tanulság: Meg kell tanulni kevesebbet főzni, azonban így tudod a kedvenceiteket főzni.
folyt.köv.
Elgondolkodtam
2007 március 11. | Szerző: Kamillosz
Na ez elég sokszor megesik velem, hogy eszembe jutnak.:) Szóval ha a beírásaimat olvassa egy férfi, akkor azt hiszi, hogy én egy férfi ellenes, férfiakat utáló nő vagyok. Ez azonban nem igaz. Imádom a férfiakat. Igazán jót hülyülni velük lehet. Ők azok akik bármiből képesek viccet csinálni, akiknek soha nincs menstruáció miatti depis hangulatuk, és vannak közöttük elég sokan, akik még a lelküket is használják, épp emiatt a nők őket sikeresen meg is tapossák. Majd a haverok nekem kiüntik lelküket, és istápolgatva segítek nekik talpra állni. Dolgozni férfiak között az igazi. Ott nincs az a fúrás, mint a nők között, és többnyire jó kedv uralkodik. Egy szóval Uraim én imádom magukat és nem utálom!:)
Eddig én csak a saját jóképességű exemről írtam, akire most sem mondhatom, hogy utálom, mert ez nem igaz, csak értetlenül állok a cselekedetei előtt. Eleve nem vagyok egy haragtartó típus, na meg mire megyek az utálattal? Semmire, csak magamat bosszantom vele.
Hétköznapok
2007 március 11. | Szerző: Kamillosz
Ahogy egyedül maradtam a gyerekkel, rájöttem, hogy most egymagam kell, hogy mindenben helyt álljak. Munka, gyerek, ezermesterség, stb. Na az első ami tuti… A háztartási gépek megérzik, hogy hopp… csak nő van és nincs férfi. Pillanatok alatt el fog romlani legalább 3 dolog. Nálam is így volt. Az utolsó az volt, mikor a konyhai kis lámpám romlott el, amit nem lehetett lekapcsolni, és bele volt kötve a konnektorba, tehát kihúzni sem lehetett…, a kapcsolója viszont szétesett. Ezzel került fel az I-re a pont. Gondoltam, lekapcsolom én, és fogtam egy kést, amivel neki álltam lekapcsolni. Egyszer csak baromi nagy durranás, az egész lakást elöntötte a sötétség, én meg repültem vagy 2 métert. Az égiek vigyáztak rám, hogy nem csapott agyon az áram. Csináltam egy akkora zárlatot, hogy öröm volt nézni. Ekkor megijedtem, és felhívtam apukát, hogy jöjjön már ki, mert valami gáz van, és elmondtam mi volt. Úgy lecseszett a telefonba, hogy csoda, hogy a lábamon maradtam (teszem hozzá! Most teljesen jogosan. Látszik, hogy ki voltam szédülve, billenve, mert normális ember ilyet nem tesz!). Szóval valahogy akkor még volt benne segítőkészség, azonnal autóba ült és kijött. Persze személyesen is adott, üvöltött mint a sakál, de megcsinálta. Mutogatta előttem a kést, aminek kikanyarintott az éléből egy darabot az áram, hogy mit csináltam, meg észnél legyek, meg stb. Csendben voltam, mert igaza volt. Aztán megkérdezte, hogy mi romlott még el, mert inkább megcsinálja Ő, mint, hogy én álljak neki. Így szépen még megcsináltattam vele, ami még elromlott.Aztán idővel ám ez is elmúlik, és ha valami történik akkor ej ráérünk arra még van. Ha Te nem tudsz felkelni ne hidd azt, hogy lesz segítséged… sőt! Volt, hogy lumbágó döntött le a lábamról. Akinek volt, az tudja, hogy ez milyen… eszméletlen fájdalmas, és csak azért imádkozol, hogy ne akkor kapjon el a hasmenés, mert esélyed nincs, hogy kiérj a mosdóba. Na ekkor pont apás hétvége volt. Megkértem, hogy indítsa már be a mosógépet, hogy a gyereknek legyen tiszta ruhája. Beindította, persze ki már nem teregetett, nem baj volt rá 1 napom, hogy megtegyem… azonban másnap mikor visszahozta a gyereket azt mondta, hogy kimosott a szarból előző nap. Ezt így az arcomba vágta…
Tanulság: Ahogy telik az idő úgy fog egyre jobban eltávolodni tőled is, meg a gyerektől is. Ha beteg a gyerek igazából csak pocsékolod a telefonszámlára a pénzed, hogy ha felhívod, hogy beteg a gyerek. Ha a nőnél van fel sem fogja venni, ha a nő szüleinél keresed, akkor csak kitaláltad, hogy beteg a gyerek, egyébként meg oldd meg magad. Szóval felesleges értesíteni, mert úgy sem érdekli.
Aztán ahogy telt múlt az idő, egyre inkább belejöttem a dolgokba. Most nyárra tervezek egy festést. Egymagam. Glettelni még nem gletteltem, de most fogok. Ha egy férfi megtudja csinálni, menni fog nekem is. Majd az áruházban megkérdem az eladót, hogy mit és hogyan kell, persze igyekezni kell férfi eladót keresni, mert Ők segítőkészen segíteni fognak, főleg, ha megmondom, hogy én és egyedül csinálom. Szóval el fogja mondani, hogy hogy is csináljam. Megfizetni festőt úgy sem tudok, így marad a magad uram, ha szolgád nincsen. Már gondoltam arra is, hogy beszerzek egy szerszámos ládát, ugyanis, egyre inkább szükségem lenne jobb csavarhúzókra, és villáskulcsokra. Természetesen ex minden jobb szerszámot elvitt magával. Nekem itt hagyta a görbe, rosszakat. Jó az a nőnek… nem kell neki jobb, úgy sem ért semmihez. De ahogy telik az idő egyre jobban belejövök.
Tanulság: Mindent meg tud csinálni a nő is, amit a férfi, csak elhatározás kell hozzá. Ha nem megy elsőre, megy másodjára. A lényeg, hogy ne add fel!
folyt. köv.
Köszönöm
2007 március 29. | Szerző: Kamillosz
Azonban nem érzem, hogy kirívó esett lennék. Szerintem sokan élünk ma Magyaroroszágon így. Sokan neveljük így a gyermekünket. Egyedül gyereket felnevelni nem könnyű, de Én megbírkózom ezzel a feladattal. Egyet kívánok mindig csak, hogy ne történjen Velem semmi, amíg el nem indítom a gyereket az életben. Ne kelljen az apjának felnevelnie, mert félek, hogy nem állná meg a helyét. Milyen érdekes, hogy régen ez eszembe sem jutott volna. Annyira jó apának indult, és nem tudom mi történt, hogy ilyen lett. Az biztos, hogy egy férfira egy nő hatással van, mert valahol a nő navigálja a férfit. Igen Uraim ez így van, kár is tagadnia bárkinek. Csupán van olyan, hogy a nő ezt a navigálást olyan ügyesen csinálja, hogy a férfi észre sem veszi. Szóval lehet, hogy a válóok okozta ezt a változást Nála, nem tudom.
Tegnap megtudtam, hogy nem vették fel a gyereket. Elszomorodtam, de hát nem tudok mit csinálni. Nagyon bízom benne, hogy sima, normál osztályba fel fogják venni majd. Valahol szerintem kicsit csókos volt a dolog, mert volt olyan gyerek is a felvettek között, akiből nem nagyon nézem ki, hogy egy fél kört is le tud futni, de hát pénz beszél. Én nem tudok fizetni, csak reménykedni. Este olyan ideges voltam, hogy elejtettem egy tányért, tele forró levessel, természetesen összetört a tányér, és úszott a konyha a levesben. Erre mit csináltam? Nem fogjátok kitalálni. Leroskadtam és elkezdtem bőgni, pedig nem égettem meg magam, nem vágtam meg magam… semmi. A könnyeim azonban eleredtek, nem pedig a romok eltakarításával voltam elfoglalva. Na de semmi nem történik ok nélkül. A Jóisten valami oknál fogva nem akarta, hogy a gyerek abba az osztályba járjon, mert Ő tudja, hogy mit miért tesz.
Ja de ez is csak nekem gond, és csak én rágom magam rajta…:)
Oldal ajánlása emailben
X