Találkozás

2007 április 25. | Szerző: Kamillosz |

 Megvolt, megtörtént az újabb randi is. Talán most már beszélhetek randiról, elvégre a második volt, a napi több órás net mellett, után. Ekkor is jól éreztem Vele magam, bár a lábam lejáratta. Sétáltunk vagy 3,5-4 órát. Nem vagyok Én ehhez hozzászokva, lehet titkon fogyasztani akar:))))). Nevettünk, beszélgettünk, hülyültünk. Rég éreztem már így magam. Talán még anno okos apukával voltak ilyen érzéseim, az elején. Azóta bizony eltelt 16-17 év… Furcsa, és igazából nem is nagyon tudok mit kezdeni a dologgal, kezelni meg pláne nem tudom. Lehet, hogy másnak ezek teljesen természetes dolgok, de aki kihagy sok-sok időt, és sok-sok hatást, annak furcsa ez az egész. Úgy érzem magam, mintha 15 éves lennék, és semmivel nem lennék érettebb agyilag “szerelem” terén, mint akkor. Szerelem, nem is lehet még ezt mondani a dologra. Mert, hogy mi is a szerelem… egy felfokozott érzés, amikor lila ködön át látsz dolgokat, amikor nem látod a másik hibáit, csak a jó oldalát, amikor úgy érzed minden szép és jó. Aztán, hogy a szerelem átalakul-e szeretetté, vagy itt vége is a dolognak, na ez a jövő kérdése. Szerelmes nem vagyok, nem is voltam talán soha. Azonban érzem, hogy lassan kötődöm hozzá… Lehet, hogy csak 2-szer találkoztunk, de a megváltozott világban, mikor naponta láthatod a másikat kamerán, és beszélhetsz Vele órákat is akár, szóval valahogy így az egész ismerkedés átalakul. Sokkal többet tudsz meg a másikról, láthatod a mondataid reakcióit az arcán, várhatod a már ‘megszokott’ reakcióit. Valahogy úgy érzem, hogy olyan, mintha régóta ismerném, na de nevezzük Őt Márknak (mert, hogy ilyen névnap van ma…:) ). Szóval olyan, mintha Márkról elég sok mindent tudnék, mintha nagyon rég ismerném, miközben még nincs 1 hónapja. Sokszor mondunk dolgokat egyszerre, sokszor gondolunk ugyanarra, és nagyjából tudom előre, hogy mire mivel fog reagálni, melyik beszólásomra, poénomra mit fog válaszolni. Természetesen 1 hónap alatt az ember nem fogja épp a hibáit felfedni, hanem inkább a jó oldalát mutatja, bár Én most is olyan vagyok, amilyen általában vagyok. Exnél nem voltam féltékeny soha… félek azonban, hogy a megcsalása ezt fogja kiváltani belőlem, és egy féltékeny sárkány leszek, ami nem jó, amit nem szabadna, mert ez megölhet minden kapcsolatot. Na meg csak azt az embert nem csalják meg, akit nem akarnak megcsalni. Nem tudom mi lesz a későbbiekben, és, hogy mennyire változtam meg, csak egyet tudok, hogy most látok egy pislákoló fényt az alagút végén, és látok egy becsatlakozó utat, amely talán velem folytatja útját és nem csak egy kereszteződés lesz az életemben.