Vasárnap
2007 május 21. | Szerző: Kamillosz
Úgy volt minden, ahogy gondoltam… visszakaptam tegnap egy befordult gyereket, a vers tanulására nem jutott idő, mert a ribiéknél kellett lenni, majd másnap a papánál. Úgy látom, hogy Én hiába is kérek itt bármit, semmit nem ér. A gyerek nem beszél, de látom, hogy mélyen belül bántja valami, ami nem is kicsit bántja. Az apja bezzeg azt mondja, hogy csak kitalálom az egészet… szeritnem lassan kár erre az emberre a szót vesztegetni, és bármilyen véleményt mondani róla, mert ez az ember nem apa.. ez egy állat lett, egy olyan állat, akit Én nem ismerek, és emiatt nem tudom kezelni. Hogy lehet az, hogy valaki 14 éven keresztül teljesen másmilyen arcot képes mutatni, mint most… Melyik vajon az igazi éne? Megváltozhat egy 32 éves ember ilyen szinten? Kamaszként önálló volt, most meg apuciék olyan szinten befolyásolják, hogy az már fáj… na meg gondolom a ribi is… Mellesleg, hogy a fenébe nem vetik meg a vidékiek a ribit, (mivel vidéki!!!! ) hogy egy családot robbantott szét! Hogy a fenébe lehetnek olyan emberek, akikben egy cseppnyi lelkiismeretfurdalás sincs, hogy tönkrevágta egy gyerek életét még csírájában, és félbetörte egy nő életét… Hogy tudnak ezek az emberek tükörbe nézni nap, mint nap? Hogy Én szemen köpném magam, az biztos… Persze nem csak a ribit hibáztatom, mert ez a jóképességű, apának nem nevezhető mutáns… ez ugyanúgy hibás, mint a ribi. Vagy Én vagyok teljesen elvakulva, és az életnek ez a rendje, hogy házasság, gyerek, egy kis gond (elvégre kiderült, hogy beteg a gyerek… ami miatt 24 órás készültség kellett), és máris inkább hagyjuk a gondot, a felelősséget, és nézzünk egy másik lyuk után… Ááááááá nem értem Én ezt, és tanácstalan vagyok… Mi a fenét csináljak? Mit tegyek, hogy a gyereknek könnyebb legyen, hogy ezeket átvészelje? Biztos vagyok benne, hogy a 2 hétre is össze fogja zárni a ribi anyjáékkal… ez tuti… meg a ribivel… utána meg dolgozhatok azon, hogy a 2 hét alatt totálisan megzakkant gyereket helyrehozzam… :((((((( De mit tehetnék??????????????
Magam alatt
2007 május 20. | Szerző: Kamillosz
de rendesen… Nem is tudom mit tegyek, és mit ne…
Már odajutottam, hogy neki fogok állni meditálni, mert az hátha kilendít erről a mélypontról, ahol kb. 3 napja vagyok… Sokat sírtam a hétvégén, igaz egyedül voltam itthon. Magányos vagyok, és hiányzik a szeretet. A gyerektől megkapom, de ez nem olyan, mint amikor egy férfitől kapja az ember.
Mellette olyan, mintha soha nem tudnám utolérni magam… a kertben is dolgoztam egész hétvégén, még sem tudtam a szőlőt felkötözni, egyszerűen nem jutott rá időm. Fáradt vagyok és elgyötört, és magányos… :((((((((((
Szavalás
2007 május 18. | Szerző: Kamillosz
Szavaló versenyre szeretnék vinni a gyereket az óvódában. Nem rövid versecskét kell elmondania a gyereknek, hanem Zelk Zoltán: A három nyúl című versét. Szerintem hosszú vers… azonban tegnap elmondattam a gyerekkel, miután mindent feltúrtam otthon, hogy megtaláljam nyomtatott formában a verset, és elmondhatom, hogy egész jól tudja. Az oviban eddig már tanította Neki a két óvónő. Nagyon büszke vagyok rá! Annyira belelendült a gyakorlásba, hogy még este 9-kor is gyakorolni akarta, és mondani. Még előttünk lenne a hétvége és a mai nap a gyakorlásra, azonban a hétvégén apás hétvége van. Csak bízni tudok benne, hogy az apja gyakorol vele… de igyekszem ma még annyit tanítani Neki a verset, hogy tudja a versenyre. Nem bízom benne, hogy az apja gyakorolni fog vele. Mikor gitárra jártunk, akkor a gitárt sem gyakorolta vele… 🙁 Lehet bennem a hiba, hogy nem bízom, de hát mit csináljak, ha az eddigi tapasztalataim ezt mondatják velem…
Más hogy oldja meg az ilyen jellegű dolgokat? Vagy másnál az apa nem ilyen apa, hanem gyakorol és a gyerek előrehaladását szeretné? Mert ez Nálunk nincs meg. A láthatás alatt Neki ne legyen gondja a gyerekkel, ne kelljen Vele foglalkoznia, csak leülteti a gép elé, vagy a TV elé és nézheti a gyerek az agyelszívót. Nálam meg irány a kert, irány az udvar, bicajozz, levegőn legyél, irány a többi gyerek. TV max. este… mert, hogy bent a lakásban is inkább szinez, vagy foglalkoztatókat old meg. Nincs is ilyen szinten nagy igénye a gyereknek arra, hogy TV-t nézzen. Persze, ha fáradt, akkor Nálam is képes lerogyni a TV elé, de szerintem ez a normális. Nem az, hogy nap hosszat a TV-t bambulja.
Zelk Zoltán: A három nyúl
Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek, selyemfőre települtek,
ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott, s fölkiáltott: “Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak…”
– Úgy, úgy bizony, mint az urak felelték a három nyulak.
– Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!
Csacsi szarka, nem elhitte? Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.
De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott: “Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak… Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek…
Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt, szemben vele farkas haladt:
– Szaladj te is, komám farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!
Az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet, – ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek…
No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta: “Hova szaladsz, farkas koma?”
– Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam, jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek Hogy eztán csak medvét esznek!
Egyébre se volt már kedve szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk…
Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve: együtt szalad róka, medve…
“No hiszen csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!” – kiáltott rája a medve.
“Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák, nem láttál még ilyen csodát!”
Szedte lábát a vadász is; eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet…
Ezalatt a nyusziházban, főszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben...
Lóvé
2007 május 17. | Szerző: Kamillosz
kell a suli kezdéshez.
A minap leültem és elkezdtem matematikázni, hogy kb. mennyibe is fog Nekem kerülni, hogy szeptembertől iskolás lesz a gyerek. Addig matematikáztam, hogy leremegtem a végére:). Szerintem, ha megúszom 50ezerből, akkor örülhetek. Na de honnan lesz Nekem 50ezrem?:) Aztán rájöttem, hogy miért is kellene Nekem ezt egyedül állni? Jóképességű okos apuka igazán állhatná a felét… nem? Most azon töröm az agyam, hogy hogy is tudnám erre Őfenségét rávenni. Félek, ha elé állok, hogy jó lenne, ha fizetné a felét, elküld a fenébe… tehát valami női okos furmányosságot kellene bevetnem, hogy ezt megtegye… Egyelőre jár az agyam, hogy hogy tegyem. Ha valakinek van valami ötlete szívesen venném!:)
Család
2007 május 15. | Szerző: Kamillosz
Valahogy ez a szó, és ennek a szónak a tartalma a mai világban eltörpül, eltünik. Család… régen egy egységet alkotott, ahol volt anya, apa, gyerekek, és esetleg nagyszülők. Ma már valahogy ez a szó sincs meg. Nem azt mondja az ember, hogy haza megyek a családomhoz, hanem csak simán… haza megyek. Pedig régen a család adta meg az embernek az erőt, a feltöltődést a minden napokhoz. Családban, együtt mindent könnyebb megoldani, mindent könnyebb átélni. Ha Nekem rossz napom van, akkor majd a másik felüdít, vagy eltereli a gondolataim, vagy éppen együtt megtaláljuk a megoldást a bajra. Azonban a mai “családok” valahogy nem ilyenek. Anya görcsöl, küzd… sokszor egyedül az “x” gyerekkel, vagyis máris csak csonka család, nincs megnyugvása, segítsége, egyedül old meg mindent. Ha van Apa, akkor apa a pénzt hajtja, és a gyerekeket sokszor csak akkor látja, mikor már alszanak. A házastársak is max. az ágyban találkoznak, értekeznek, ha egyáltalán értekeznek. Szerintem nem csoda, ha sok házasság fut zátonyra, ha a felek eltávolodnak egymástól. Pedig ezt kéne megakadályozni, erre kéne időt fordítani, hogy a család békéje, a család összetartó ereje meglegyen. Mindkét félnek kéne időt fordítani egymásra, meghallgatni egymást, és ápolni a kapcsolatot. Igaz sok munkával jár mindez… azonban megéri, mert a szeretet, az összetartó erő mindennél többet ér. A mai elanyagiasodott világban azonban éppen ennek az értékét nem méri fel az ember. A szeretet az, amiről könyvek születnek, és amikről (mint pl. Én is) ódákat zengenek… pedig ez az a dolog, ami születésünktől fogva bennünk van, amit még Isten adományozott Nekünk, mikor lejöttünk a földre. Ez az a dolog, amit gyárilag belénk tápláltak, amit nem kellett tanulnunk… csak mivel amit nem gyakorolsz, amit elnyomsz azt idővel el is felejted… így újabban ezért kell, hogy “tanuljuk”. Pedig a szeretet nagy kincs, melyet a család táplálna a legerősebben.
Én is családot szeretnék. Egy szerető férjet, a fiam mellé, még akár gyereket. Egy olyan közösséget, ahol egy mindenkiért, mindenki egyért van. Na de vajon hol a másik felem akivel mindezt megalkothatnám?!…. nem tudom….
Mosoly
2007 május 9. | Szerző: Kamillosz
Mosolyogj, mert egy mosoly mindennél többet ér. Egy mosollyal másoknak okozhatsz boldog perceket, másoknak a bánatát tüntetheted el. Én elég sokat mosolygok, feltéve, ha nem merülök el túlzottan a gondjaimban, gondolataimban. Lehet kicsit furcsa, mikor valaki nem mogorváskodik, mikor valaki az utcán is képes a másik emberre rámosolyogni, vagy épp segíteni. Ez manapság már ritkaságnak számít. Én szeretem ha jókedvű emberek vesznek körbe, és szeretem ha az emberek érzik, hogy Rám lehet számítani, és az utcán is szeretem, ha segíthetek. Nem érzem azt, hogy azért, mert egy idős néninek segítek felszállni a buszra, vagy egy kismamának segítek leszállni 2 kisgyerekkel a buszról, hogy kevesebb lennék, sőt, nem kerül mindez semmibe, talán 2 percbe az életemből. Az meg semmi. Mert lehet, hogy 2 percet rászánok ezekre a dolgokra az életemből, azonban sokkal többet kapok azáltal, hogy úgy érzem valakivel valami jót tettem. Ha látom egy idős néni háláját az arcán, a mosolyát, és érzem, hogy igen.. azért még sem minden mai fiatal csörtet. Aztán persze vannak Nekem is rossz napjaim, de olyankor inkább elbújdosnék, ha meg nem tehetem, akkor igyekszem kifele nem mutatni. Ha belül több sebből is vérzek, kifele igyekszem nem mutatni, majd otthon, szobám mélyén belesírom a párnámba a bánatom, eh, vagy itt arc nélkül csak úgy a nagyvilágnak kiírom, bár azért igyekszem ezt is elkerülni.
Na akkor itt van mindenkinek egy mosoly mára:):):):) Folyt. meló:)
Anyák napja
2007 május 8. | Szerző: Kamillosz
Volt meglepetés az anyák napján kérem szépen. Apás hétvége… mondanom sem kell, hogy lelkileg egész hétvégén a béka feneke alatt voltam. Rossz volt otthon egyedül nagyon. Sokat gondolkodtam, agyaltam. Most is csak arra tudtam rájönni, hogy valahogy nem tudom kézben tartani az életem… simán elszalad mellettem minden. Magányos vagyok nagyon. Tudom, hogy találkozgatom valakivel, de azt, hogy lesz-e valami a dologból, azt nem lehet tudni. Úgy érzem, hogy visszavonul az illető. Pont ilyen nőre vágyott mint Én vagyok. Ilyen feleséget szeretett volna magának, még is távolságtartó, és nem érzem azt, hogy hú de nagyon udvarolna. Hirtelen robbantam az életébe állítólag, és tetszik neki, amit én nyújtani tudok, azonban fél. Fél, mert nem volt rám felkészülve, fél a múltbéli tapasztalatai miatt. Új a helyzet számára, mert gyerekem van. Igazából nem tudom, hogy ezt a helyzetet most hogy lehet kezelni, vagy hogy hogy kell kezelni. Időt kér. Én meg annyira nem rendelkezem tapasztalattal, hogy most itt állok tanácstalanul, hogy most ilyenkor mi van, miért mondják ezt a férfiak. Ez valami lekoptatós szöveg? Szóval nem tudom…
Na de vissza az anyák napjához… Szóval vasárnap hozza vissza ex a gyereket, és lám… 6 év után először eszébe jutott, hogy anya vagyok, és egy szál szegfűt nyomott a gyerek kezébe, hogy adja Nekem oda. Totál ledöbbentem, és meglepődtem. Aztán látta, hogy aznap épp nem vagyok egy hú, de feldobott hangulatban… mikor is megkérdezte, hogy valami baj van? Rossz kedvű vagyok? Talán kezd visszatérni az esze?… vagy rájött, hogy Én is ember vagyok, akibe nem biztos, hogy rugdosni kéne… nem tudom. Szóval volt meglepi!:)
Hujber…
2007 május 8. | Szerző: Kamillosz
Egyszerűen nem értem, hogy az újságok mi a fenéért foglalkoznak folyamatosan Hujberrel és a feleségével. Mi a fenéért kell más baján, vagy vélt baján csámcsogni. Ha megromlott a házasságuk, az épp elég baj anélkül is annak a két embernek, hogy nap, mint nap még olvashassák is az újságok címlapján, ráadásul elferdítve. Továbbá egy ország tudja jobban, hogy mi a helyzet velük, mint Ő maguk. Nem lehetne ennek a két embernek végre békét hagyni? Lehet, hogy ismert emberek, de attól még nem kell kicsinálni Őket teljesen. Más az Ő esetük, mint pl. Kiszel Tündéé. Ők nem verték nagy dobra a boldogságukat sem, és nem hiszem, hogy most a bajban még tetézni kéne a dolgot Náluk. Kiszel Tünde meg havonta találja meg a nagy Őt, és ezt még hangoztatja is, innentől nála jogos, hogy csámcsognak rajta. Továbbá, ha Tünde ezekkel nem hívná fel a figyelmet magára, akkor eltünne a süllyesztőben. Hujbernek erre nem volt szüksége. Ő talán már tett le dolgot az asztalra…
Szóval hagyjuk már abba a fikázását!
Hol a magyar nyelv…
2007 május 3. | Szerző: Kamillosz
Tegnap
2007 május 22. | Szerző: Kamillosz
Mivel nem volt semmi dolgom, gyerek aludt, így bekapcsoltam a gépet, és neki álltam netezni. Az egyik társkeresőn voltam fent. Egyszer csak levelet kaptam… na de ez a pasi is csak szexben utazott, annyira jó volt Nekem, hogy már akkor éjjel jött volna hozzám… A férfiak azt hiszik, ha valaki fent van a neten, meg egy társkeresőn, akkor az kukit keres? Elhülyültem vele, de részemről csak ennyi volt, míg Ő már telefonszámot szeretett volna, ne meg a címem. Eh, nem kapott semmit. De annyira jó Nekem, hogy matracnak jó lennék… nem?:((((
Este még gyakoroltuk a verset is a gyerekkel, még mindig van olyan rész, ahol be kell segíteni 1-1 szóval, de szó szerint 1-1 szóval…Nem tudom mi lesz ma… félek, hogy felsülés, de bízom a gyerekben, hogy ügyes lesz. Tegnap volt az utolsó hittan óra. Kaptak a gyerekek búcsúajándékot a hittan tanárnőtől. Egy-egy nagyon szép pólót készített minden gyereknek. Örültek neki a gyerekek. Még lesz egy évzáró, ami mise alatt lesz, természetesen apás hétvégén… szóval könyöröghetek majd, hogy ex elhozza a gyereket… Semmi sem könnyű.
Mostanában tényleg nem vagyok jó passzban… Magányos vagyok, és kicsit befordult, depis. Tegnap egész este az agykontrollos cuccaim kerestem, és nem találtam meg sem a CD-ket, sem a kazikat… Most hogy fogok így meditálni?:(((((
Valahogy olyan, mintha semmi sem jönne össze. Lehet, hogy ezt a társkereséses dolgot túlságosan szeretném, és az a baj. Kicsit vissza kéne fognom Magam, és lehet jobb lenne… de ha egyszer annyira hiányzik az a fránya szeretet…:( Más hogy vészeli át ezeket a napokat?:( Más mit csinál, mikor szeretethiánya van? Vagy másnak nincs ilyen? Szívesen vennék tanácsokat, hogy mit tegyek…:(
Oldal ajánlása emailben
X