Vasárnap

2007 május 21. | Szerző: Kamillosz |

 Úgy volt minden, ahogy gondoltam… visszakaptam tegnap egy befordult gyereket, a vers tanulására nem jutott idő, mert a ribiéknél kellett lenni, majd másnap a papánál. Úgy látom, hogy Én hiába is kérek itt bármit, semmit nem ér. A gyerek nem beszél, de látom, hogy mélyen belül bántja valami, ami nem is kicsit bántja. Az apja bezzeg azt mondja, hogy csak kitalálom az egészet… szeritnem lassan kár erre az emberre a szót vesztegetni, és bármilyen véleményt mondani róla, mert ez az ember nem apa.. ez egy állat lett, egy olyan állat, akit Én nem ismerek, és emiatt nem tudom kezelni. Hogy lehet az, hogy valaki 14 éven keresztül teljesen másmilyen arcot képes mutatni, mint most… Melyik vajon az igazi éne? Megváltozhat egy 32 éves ember ilyen szinten? Kamaszként önálló volt, most meg apuciék olyan szinten befolyásolják, hogy az már fáj… na meg gondolom a ribi is… Mellesleg, hogy a fenébe nem vetik meg a vidékiek a ribit, (mivel vidéki!!!! ) hogy egy családot robbantott szét! Hogy a fenébe lehetnek olyan emberek, akikben egy cseppnyi lelkiismeretfurdalás sincs, hogy tönkrevágta egy gyerek életét még csírájában, és félbetörte egy nő életét… Hogy tudnak ezek az emberek tükörbe nézni nap, mint nap? Hogy Én szemen köpném magam, az biztos… Persze nem csak a ribit hibáztatom, mert ez a jóképességű, apának nem nevezhető mutáns… ez ugyanúgy hibás, mint a ribi. Vagy Én vagyok teljesen elvakulva, és az életnek ez a rendje, hogy házasság, gyerek, egy kis gond (elvégre kiderült, hogy beteg a gyerek… ami miatt 24 órás készültség kellett), és máris inkább hagyjuk a gondot, a felelősséget, és nézzünk egy másik lyuk után… Ááááááá nem értem Én ezt, és tanácstalan vagyok… Mi a fenét csináljak? Mit tegyek, hogy a gyereknek könnyebb legyen, hogy ezeket átvészelje? Biztos vagyok benne, hogy a 2 hétre is össze fogja zárni a ribi anyjáékkal… ez tuti… meg a ribivel… utána meg dolgozhatok azon, hogy a 2 hét alatt totálisan megzakkant gyereket helyrehozzam… :((((((( De mit tehetnék??????????????