Szavalás

2007 május 18. | Szerző: Kamillosz |

 Szavaló versenyre szeretnék vinni a gyereket az óvódában. Nem rövid versecskét kell elmondania a gyereknek, hanem Zelk Zoltán: A három nyúl című versét. Szerintem hosszú vers… azonban tegnap elmondattam a gyerekkel, miután mindent feltúrtam otthon, hogy megtaláljam nyomtatott formában a verset, és elmondhatom, hogy egész jól tudja. Az oviban eddig már tanította Neki a két óvónő. Nagyon büszke vagyok rá! Annyira belelendült a gyakorlásba, hogy még este 9-kor is gyakorolni akarta, és mondani. Még előttünk lenne a hétvége és a mai nap a gyakorlásra, azonban a hétvégén apás hétvége van. Csak bízni tudok benne, hogy az apja gyakorol vele… de igyekszem ma még annyit tanítani Neki a verset, hogy tudja a versenyre. Nem bízom benne, hogy az apja gyakorolni fog vele. Mikor gitárra jártunk, akkor a gitárt sem gyakorolta vele… 🙁 Lehet bennem a hiba, hogy nem bízom, de hát mit csináljak, ha az eddigi tapasztalataim ezt mondatják velem…

Más hogy oldja meg az ilyen jellegű dolgokat? Vagy másnál az apa nem ilyen apa, hanem gyakorol és a gyerek előrehaladását szeretné? Mert ez Nálunk nincs meg. A láthatás alatt Neki ne legyen gondja a gyerekkel, ne kelljen Vele foglalkoznia, csak leülteti a gép elé, vagy a TV elé és nézheti a gyerek az agyelszívót. Nálam meg irány a kert, irány az udvar, bicajozz, levegőn legyél, irány a többi gyerek. TV max. este… mert, hogy bent a lakásban is inkább szinez, vagy foglalkoztatókat old meg. Nincs is ilyen szinten nagy igénye a gyereknek arra, hogy TV-t nézzen. Persze, ha fáradt, akkor Nálam is képes lerogyni a TV elé, de szerintem ez a normális. Nem az, hogy nap hosszat a TV-t bambulja.

Zelk Zoltán: A három nyúl

 Egyszer régen, nagyon régen, zúgó erdő közepében,
három nyulak összegyűltek, selyemfőre települtek,
ottan se ültek sokáig, talán csak egy fél óráig,
amikor felkerekedtek, hogy már végre hazamennek,
egy szarka felettük szállott,  s fölkiáltott: “Mit csináltok?
Mit csináltok, három nyulak? Úgy ültök ott, mint az urak…”

– Úgy, úgy bizony, mint az urak felelték a három nyulak.
– Ezután már urak leszünk, ebédre rókahúst eszünk!
Nem fogjuk az időt lopni, most indulunk rókafogni!
Csacsi szarka, nem elhitte? Röpült is már, a hírt vitte,
s buta róka is elhitte.

De hát hogyne hitte volna, akármilyen ravasz róka,
mert a szarka így kiáltott: “Egy jegenye fölött szállok,
mikor lenézek a földre, három nyulak ülnek körbe.
Összebújva tanácskoznak… Jaj, mekkora nyulak voltak!
Jaj, mekkora fejük, szájuk, a medve egér hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak rókát esznek…

Ennek a fele se móka! Szedte is lábát a róka.
Futott ki az erdőszélre, csak mielőbb odaérne!
Hát amint ott futott, szaladt, szemben vele farkas haladt:
– Szaladj te is, komám farkas, jaj, mit láttam, ide hallgass!

Az erdő közepén jártam, most is borsódzik a hátam,
sosem láttam ilyen szörnyet, – ottan ültek három szörnyek!
Három nyúl volt, és akkora, fél méter is volt egy foga!
Hát még miről beszélgettek? Hogy eztán csak farkast esznek…

No hiszen egyéb se kellett, a farkas is futni kezdett,
a rókával versenyt futott, majdnem az orrára bukott!
Addig futott, amíg szembe nem jött vele egy nagy medve;
a medve így szólongatta: “Hova szaladsz, farkas koma?”

– Medve komám, ne is kérdjed, szaladj, ha kedves az élted!
Erdő közepében jártam, jaj, mit láttam,
jaj, mit láttam! Három nyulak ottan ültek éppen ebédre készültek.
Akkora volt foguk, szájuk kis egérke vagy hozzájuk!
Hát még miről beszélgettek Hogy eztán csak medvét esznek!

Egyébre se volt már kedve szaladni kezdett a medve.
Elöl róka, hátul medve, közbül a farkas lihegve.
Így szaladtak erdőszélre, szomszéd erdő közepébe.
Szaporán szedték a lábuk, szellő se érjen utánuk…

Amíg futottak lihegve, egy vadász jött velük szembe
Nézi is őket nevetve: együtt szalad róka, medve…
“No hiszen csak ne nevessél, vigyázz, nehogy bajba essél!
Szaladj inkább te is erre!” – kiáltott rája a medve.

“Az erdőben három szörnyek, puska sem öli meg őket.
Három nyulak, de akkorák, nem láttál még ilyen csodát!”
Szedte lábát a vadász is; eldobta a puskáját is.
Ijedtében megfogadta, most az egyszer érjen haza,
csak ne falják föl a szörnyek, sohase vadászik többet…

Ezalatt a nyusziházban, főszálakból vetett ágyban
három nyuszi aludt szépen, összebújva békességben...