Egyben fasírt
2007 május 27. | Szerző: Kamillosz
Hozzávalók:
Kb fél kg darálthús
1 db kisebb fej vöröshagyma (apróra vágva)
1 db zsemle (vízben beáztatva, majd jól kinyomkodva, ha nincs zsemle, jó a kenyér vég is )
1 db tojás
2-3 gerezd fokhagyma apróra vágva, vagy fokhagyma granulátum ízlés szerint
vegeta, vagy só, szintén ízlés szerint
egy pici bors,
pirospaprika
és egy nagyon pici örölt kömény
A hozzávalókat összekeverni, összedolgozni, majd egy tepsit nagyon pici olajjal kikenni, majd megszórni zsemlemorzsával. Ebbe belehelyezni a fasírthúst, hosszú hengeralakban. Megszórni zsemlemorzsával, és egy pici vízzel felönteni (kb. 1 kis ujjnyi vastagságnyi víz legyen alatta. Majd sütőben megsütni.Időnként kivenni, és a tepsiben levő vízzel meglocsolgatni. Nem sült szét, nem ég le, és mire megsül a fasírt, a víz is eltünik.
Ha tölteni akarod, akkor vedd ketté az összekevert fasírt húst, és az első réteget tedd le a tepsibe, erre tehetsz főtt tojást, erre a mennyiségre, kb. 4 db főtt tojás fér (akkor lesz Stefánia-vagdaltad), vagy tehetsz bele kolbászt is. Majd borítsd be a maradék fasírthússal a tölteléket.Formázd hengeresre, megszórni ezt is zsemlemorzsával, és egy pici vizzel felönteni, kb egy kis ujjnyi vastagságban, és zsupsz be a sütőbe.
Főzelékekre kitűnő feltét, de szendvicsbe is jó, és saláta mellé is, de főételnek, körettel is nagyon jó!
Muffin
2007 május 27. | Szerző: Kamillosz
Hozzávalók:
2 bögre liszt
1/2 bögre cukor
1 cs. sütőpor
1 cs. vaníliás cukor
fél kávéskanál só
1 tojás
3/4 bögre tej
1/3 bögre olaj
valamint fahéj, vagy gyümölcs, vagy csoki, vagy dió, vagy nem vagy, hanem és!:) Szóval amit szeretnél. De ha egy fél teáskanálnyi lekvárt teszel a tetejére úgy is isteni.
Száraz és nedves hozzávalókat külön-külön összekeverni, majd szárazba belekeverni a nedvest, jól kikeverni csomómentesre, majd belekeverni amivel tölteni szeretnéd.
Muffin formába betenni a papírokat, ha nincs muffin papírod, jó a sima fénymásolópapír 10*10-es négyzetekre vágva. Majd a tésztát beletenni a muffin formákba, és előmelegített (200 C) sütőben kb 20 percig sütni.
Recept
2007 május 27. | Szerző: Kamillosz
Hozzávalók
Sörkifli
0,9 kg liszt
2 dl olaj
5 dkg élszető (rendes)
1 ek. só
1 ek. cukor
0,5 l tej
sajt
A fentieket összegyúrni, 20-25 percig pihentetni, majd a tésztát 3 részre szedni, és olajos deszkán egyenként kinyújtani kör alakúra. Ezt a kör alakot 8 részrevágni, tetszés szerint tölteni, feltekerni. A tetejét szórhatjuk sajttal, köménymaggal, ahogy tetszik. Tölteni lehet sajttal, virslivel, vagy amivel tetszik.
Előmelegített sütőben sütni kb. 25 percig.
Ja és nem kell élesztőt tejben keleszteni, meg ilyenek…
Megjegyzés:
-óriásiak lettek, mint egy croissant, tehát legalább 6 felé kell venni a tésztát, és úgy további 8 részre… ha nem többe…
-töltöttem gépsonkával (isteni lett)
Netes ismerkedés 1.
2007 május 26. | Szerző: Kamillosz
Eljött az idő. Talán most már le lehet írni, eddigi netes ismerkedésem tapasztalatait.
Történt… a barátnőm felregelt a nevemben az egyik társkereső helyre, hogy hátha az kilendít a letargiából, ahova ex juttatott. Felregelt, és hetekig nem kaptam még egy árva levelet sem. Kis gyerekes, túlsúllyal lehúzhatja magát… gondoltam Én. Aztán egyik este felmentem, hogy megnézzem mi is van ott esténként… Beköszöntem életemben először a chat-re. Rettegtem, hogy nekem esnek, és kiszipolyoznak, és kicsinálnak… nem így történt. Kedvesek voltak, jópofák. Egy srác kérte is, hogy képet szeretne Rólam látni. Másnap bementem a melóhelyemre, és bescanneltettem az egyik kollegámmal egy jobbnak ítélt fotómat. Feltettem a regemre… Nem volt túl nagy sikere, bár elkezdtem leveleket kapni. Miközben szép lassan net függő lettem. Minden éjjel a chat-en lógtam, aludni nem tudtam. Aztán szép lassan eljött az első találkozás egy netes fiúval. Látás sérült volt, de nem vak! Eszméletlen jóképű!, és nagyon jó fej. Nem rég szakított akkor a barátnőjével, aki elment valami túrára… igazából egymásba próbáltunk lelket önteni. Ő vígasztalt Engem, Én Őt. Aztán elkezdtünk közeledni egymáshoz… mikor is haza jött a volt barátnője, és Én szépen lassan leszakadtam a srácról, mert éreztem hogy őrlődik a volt barátnő és közöttem, aki természetesen vissza akart menni hozzá. Visszaengedtem… mai napig köszönt névnapomon, szülinapomon, és időnként, mikor épp nincs barátnője sokat beszélgetünk. Valami barátságféle alakult ki közöttünk. Szex soha nem volt közöttünk, még egy csók sem. Azonban érzelmileg nagyon egymásra kattantunk, bár lehet, hogy csak azért, mert mindketten be voltunk fordulva. Aztán ezek után kaptam több levelet, bár a borzalmas fotóm alapján csoda volt… Egyik találkozás követte a másikat, miközben rengeteg embert ismertem meg, és jöttem rá, hogy amíg lelkileg zakkant vagyok, csak zakkant férfit fogok kifogni. Ugyanis rengeteg lelkisérült férfi van a neten. Soknál elég az, ha neten kicsit gyógyítgatod a lelkét, aztán utána meg elfelejti azt is, hogy valaha levelezett Veled… csak álljon talpra. Sok férfinél voltam Én a pszichológus. A netes haverok – mert közben azért barátságok is kialakultak, egyre többször összejártunk a kezdő chates brigáddal, és nagyon jó bulik voltak, és beszélgetések-, szóval Ők meg elkezdtek gúnyolódni, hogy Kedves Doktornő, akarja, hogy beszéljek róla?:) Ezzel a társasággal a mai napig jól elvagyunk együtt, még akkor is, ha időnként le-leszakad 1-1 ember tőlünk.
Na majd folyt köv.
És igen!
2007 május 26. | Szerző: Kamillosz
Ma reggel nem spam tenger fogadott, mikor ide felnéztem… na de nem adtam fel a reményt… feljöttem most… és most sincs egy sem. El sem tudom hinni!:) Micsoda örömök érnek Engem váratlanul!:) Ugye mondom Én, hogy nem szabad nagyon akarni, és várni, mert a jó dolgok váratlanul történnek!:)
Lelkileg is egyre jobban vagyok!:) Csak ne lenne ennyire melegem… de nem baj… olvad a zsír… vagy ilyenkor nem?:) Bár Norbi is mindig azt mondja, ha izzadsz, akkor dolgozol jól… nem? Most még dolgozni sem kell az izzadáshoz!:) Csak az a baj, hogy aludni sem tudok. Így meg akkora bőröndök vannak a szemem alatt, hogy egy komplett század teljes menetfelszerelése bele férne. Hova lesz így szép szemem világa?:) Mit fognak a hímek dícsérni?:) Bár mostanában Rám sem néznek. Pedig már fogyózom is. Alig eszem, mondjuk nem is kívánom. De eper jöhetne annyi, hogy az csak na…
Nő és férfi
2007 május 25. | Szerző: Kamillosz
Két örökös ellentét, azonban egymást kölcsönösen segítő lény, ha megvan a jó kapcsolat közöttük. Azonban ha nincs akkor egymás mérgei lehetnek. Vajon miért nem egyeznek olyan sok mindenben, mi okozza az eltérést közöttük. A külső, vagyis a testi eltérés egyértelmű, ezt ránézésre is látjuk…na de a lelki, a benső… Ezt nem lehet látni. Teljesen másképp gondolkodik a férfi és a nő. Valahol mindkettő ugyanazt akarja, csak talán nem egy időben, és nem ugyanolyan szinten, teljesen másképp megközelítve. Ugyanazt akarja? Nem is igaz… mert a férfi a nőt akarja, a nő a férfit. És itt kezdődik minden probléma… mert, hogy hiába akarják ugyanazt a dolog mélyén, boldog és nyugodt élet… a felszínen mindez nem látszik. A nők valahogy komolyabbak, másképp és mélyebben élik meg a dolgokat, míg a férfiak inkább viccelődnek (amit Én imádok!:) ), és sokkal lazábban tudnak kezelni dolgokat. A nők szeretnek pletykálni, ami a férfiakra is igaz… csak ellenkező módon teszik. Míg a nők a másik nőt aláásni akarják vele, és rosszindulatúskodni, addig a férfiak csak kibeszélnek dolgokat, hátsó szándék nélkül. Mindkét nem lelkis… csak az egyik nem mutathatja ki, míg a másik igen. Azonban a férfi inkább megjátsza a kemény legényt, nehogy már látszódjon rajta, hogy Ő is ember… aztán szép lassan magában emészti a dolgokat, amelyek később fizikai betegségként jönnek elő. Miért nem lehet, hogy a férfi és a nő, lelkileg ugyanolyan legyen? Nem lenne minden sokkal egyszerűbb? Nem… mert akkor már nem lenne kihívás egyik sem a másik számára…:)
Hú de okos vagyok, micsoda bölcsesség…:)
Meleg
2007 május 25. | Szerző: Kamillosz
Én ezt a meleget nem bírom. Nem tudom, hogy ki, hogy van Vele, de időnként úgy érzem, hogy maga a pokol van itt hőmérsékletileg. Mikor már éjjel is folyik Rólam a víz, mikor már reggel sincs egy kis enyhet adó hűvösség… na olyankor van elegem. És még csak most kezdődött… mi lesz itt nyáron? Igaz már tél sem volt. Nem lehetne valahol 26 fok környékén meghúzni a vonalat, hogy annál ne legyen melegebb?:) Hiába locsolok orrvérzésig, csak arra jó, hogy a port megkösse, de a nedvesség egyáltalán nem jut le a növény gyökeréig. Látom, ahogy a vízgörgeteg tova szalad a talajon. Ennek így nem lesz jó vége. Tényleg tenni kellene valamit a melegedés ellen, mert a gyermekeink már éhen és szomjan fognak halni, unokáinkról meg már ne is beszéljünk. Azonban mikor manapság az embereknek addig nem jut el a ne szennyezzük a környezetet felkiáltás, hogy az utcán ne dobja el a szemetet, addig szerintem hiába van szelektív hulladékgyűjtés… semmit nem ér, mivel aki arra nem képes, hogy a szemetét az első szemetesig elvigye (pedig már elég sok van a városban…), az nem fog szelektíven hulladékot gyűjteni.
Öröm
2007 május 24. | Szerző: Kamillosz
Az Én fiam mondta a leghosszabb verset, és szegénykém utolsó előttiként került sorra. Láttam rajta, hogy nagyon ideges, de szép és nagy, és okos fiú volt. Ott állt, anyai szemeim könnyben, hogy igen, az Én fiam. Az Én pici fiam, aki most született, már szavalóversenyen van. Ott állt, és először alig tudott hangot kicsikarni a torkán… Aztán belelendült. És csak mondta, csak mondta, Én meg csak néztem, és büszke voltam rá. Hát még az eredményhírdetésnél… ugyanis második lett. Alig tudtam elhinni, bár mélyen belül éreztem, ha nincs megbundázva a dolog, akkor dobogósnak kell lennie. Minden gyerek kapott valami kis ajándékot, mikor is megszólalt a fiam, hogy Engem már sosem hívnak?:) Magamban csak örültem, hogy ha minél később hallom a nevét, annál jobb az eredménye. Míg végül már teljesen magába roskadt, hogy Ő nem fog kapni semmit, mikor mondták a nevét. Gyerekként nem fogta fel, hogy nem a jókkal fogják kezdeni, hanem azokkal akik vígaszdíjat kaptak. Na de amikor jött le, annyi ajándékkal, hogy alig fért el a kezében, láttam, hogy ragyog a kis arca, és nagyon boldog.:) Aztán utána szégyelte, hogy második lett… bújkált, hogy ne mutassuk meg senkinek, zavarban volt, hogy ügyes volt.
Aztán azért az örömbe üröm is vegyült, ugyanis az apja arra nem vette a fáradtságot, hogy felhívja a gyereket és megkérdezze mi volt, hogy sikerült. Kedden volt a verseny, ma már csütörtök… és még nem keresett minket. Biztos nem ér. Ma próbáltam hívni, de a telefont sem vette fel, ezt pedig akkor szokta, ha a nőnél van. Egy telefont nem ért meg neki a gyerek.. Sajnálom, pedig Neki nagy örömmel mesélte volna a gyerek, hogy mi volt. Na mindegy… fáj, de tudomásul kell venni, hogy nem érdekli mi van a gyerekkel.
Azért remélem, hogy nem minden elvált apa ilyen, és nem mindenhol ez a bevett szokás, amit itt az apa produkál…
Dagadt
2007 május 22. | Szerző: Kamillosz
Mondom Én, hogy valami nem stimmel Velem. Csak tudnám, hogy mi váltotta ki ezt a mélypontot… Lehet, hogy az a pasi, akivel találkoztam egy párszor?
Most nagyon kövérnek érzem Magam. Olyan mintha egy röfi lennék. Igaz soha nem voltam vékony, de ennyire a súlyom sem zavart. Vágósúly, na de eddig elfogadtam Magam így, és tudtam nevetni, vidámkodni. Akár a súlyommal is vicceltem. Most meg? Itt vagyok totál befordulva. Utálok tükörbe nézni… Falnám a csokit, hogy jobb kedvem legyen, de nem tehetem, mert attól meg hízok… El kéne kezdeni fogyózni… ha ledobnék 10 kg-t, ami még mindig kevés… mert vagy 30 kg-tól kellene megszabadulnom, hogy emberi formát öltsek, és ne valami tehén menjen az úton… De ha lefogynék 10 kg-t… akkor már lehet kicsit jobban érezném magam, ahogy bő rám a ruha, ahogy vékonyabb egy picit az arcom… na meg akkor annyi kg lennék, mint 1,5 évvel ezelőtt voltam. Akkor talán beindulna egy folyamat. Lehet, ha lefogynék, akkor a férfiak is észrevennék bennem a nőt. Nem csak a szép szememet látnák, meg esetleg a jó fej csajt, hanem a nőt is. A nőt, aki még él, akit még lehet szeretni, és aki fene tudja meddig de most még szeretni tud. Aztán idővel nehogy elnyomjam Magamban ezt az érzést, és már szeretni se tudjak, csak a fiam. 3 éve élek egyedül… Nehogy már jóképességű okos apukán kívül más férfit ne szánjon Nekem az ég… Nehogy már 28 évesen véget érjen számomra az élet, és onnantól csak a küzdés, az egyedül való minden napi harcok tegyék ki az életem… és egyetlen boldogságom legyen a gyerekem… Ezt nem akarom elhinni… így meg fogom fojtani a gyereket a szeretetemmel. Nem akarok rátelepedni a lelkére, egy pár év múlva el kell Őt engednem az első szárnypróbálgatásokra… aztán akkor mi lesz? ott leszek negyven valahány évesen egyedül… Ki a fene fog Velem szóbaállni, ha már harmincévesen sem teszik?
Lassan pszichológiai eset vagyok…
Na holnaptól nincs kaja… nem eszem semmit, de lehet, hogy a mai reggelim volt egy ideig az utolsó szilárd kaja a számba… és a diétát most kezdem…
Cím nélkül
2007 május 28. | Szerző: Kamillosz
A nap melegen sütött. A lány állt és várta a metrónál a fiút. Tudta, hogy azzal, hogy Ő vár rá, hibát követ el. El kellett volna mennie a megbeszélt helyről és kicsit odébb nézelődni, hogy később, ha a fiú megérkezik, akkor az illendő 5 percre megvárassa, és közben szemügyre vegye a fiút. Azonban nem tette. Ott állt csinosan, szépen, telten. Kifestve, de éppcsak egy pici smink, hogy még sem csak úgy “pőrén” lássa a fiú először. Valahogy a festék adott Neki egy pici önbizalmat, hogy úgy érezze szebb, és a fiúnak is tetszeni fog. Aztán egyszer csak feltünt a fiú. Mosolygósan, és helyesen. Sokkal jobban nézett ki, mint ahogy a lány a fényképek alapján emlékezett rá. Azonnal kötetlen volt a beszélgetés, és elcsattant az első puszi is. Majd elindultak a Duna partra. A lány rettentő zavarban volt, azt sem tudta, hogy merre, hova nézzen, mit csináljon. Zavarát csak tetőzte a fiú átható pillantása, valamint a majdhogynem kikövetelt szemezése. Rég érezte magát így a lány, hosszú idő után először érezte, hogy tetszik valakinek. Aztán leültek a Duna parti sziklákra és beszélgettek, nézték a kacsákat. A fiú ekkor bókokkal halmozta el, hogy milyen szép, ahogy a fény játszik a haján, ahogy a lemenő nap fénye megvilágítja az arcát, valamint szörnyen bánta, hogy nem hozott magával fényképező gépet, hogy ezt a “csodát” megörökítse. Beszélgettek… természetről és mindenről, ami akkor és ott eszükbe jutott. Ott vibrált a levegőben az első csók, és az épp emiatt kialakult rettentő nagy feszültség. Mind a lány, mind a fiú csak a megfelelő pillanatot leste… A lány várta a fiú kezdeményezését… ami nem is váratott olyan sokáig magára. Elcsattant egy újabb puszi, és a fiú mélyen beszívta a lány hajából, nyakából áradó kellemes parfüm illatot. Ilyenfajta közeledéshez a lány nem volt hozzászokva és csak fokozta a zavarát. Tovább sétáltak, hol kéz a kézben, hol csak egymás mellett. Boldogok voltak, fiatalok és szépek. Ekkor még…. Csodásan érezték mindketten magukat. Hogy megcsókolta-e a fiú a lányt a végén azt nem tudni, vagy ha tudni, nem elárulni…
Amikor elváltak a fiú még hosszan nézett a lány után, bár a lány is vissza-visszafordult. Érezték mindketten, hogy valami megváltozott, valami nem a régi már. Azonban a lány nem engedett zöld utat érzelmeinek… egészen addig a pillanatig, míg a fiú nem küldött neki egy sms-t.. ott elveszett a lány. Érezte azt, amit már nagyon rég nem. A fiú meg nem akarta hinni, hogy itt van ez a lány és elérhető, és az övé lehet. Nem akarta elhinni, vagy nem tudta, ezt Ő maga sem tudta. Állt csak tehetetlenül a dolog előtt, és félt. Félt, hogy hirtelen, hogy váratlanul… és most mi lesz?
Hogy a dolog happy end lesz vagy sem, azt csak az életük végén tudják megmondani, az az egy biztos, hogy szétszakíthatatlan kapcsolat alakult ki közöttük első látásra. Azonban sokszor egy jó baráti kapcsolat többet ér, mint egy társas.
Oldal ajánlása emailben
X