Anyák napja

2007 május 8. | Szerző: Kamillosz |

 Volt meglepetés az anyák napján kérem szépen. Apás hétvége… mondanom sem kell, hogy lelkileg egész hétvégén a béka feneke alatt voltam. Rossz volt otthon egyedül nagyon. Sokat gondolkodtam, agyaltam. Most is csak arra tudtam rájönni, hogy valahogy nem tudom kézben tartani az életem… simán elszalad mellettem minden. Magányos vagyok nagyon. Tudom, hogy találkozgatom valakivel, de azt, hogy lesz-e valami a dologból, azt nem lehet tudni. Úgy érzem, hogy visszavonul az illető. Pont ilyen nőre vágyott mint Én vagyok. Ilyen feleséget szeretett volna magának, még is távolságtartó, és nem érzem azt, hogy hú de nagyon udvarolna. Hirtelen robbantam az életébe állítólag, és tetszik neki, amit én nyújtani tudok, azonban fél. Fél, mert nem volt rám felkészülve, fél a múltbéli tapasztalatai miatt. Új a helyzet számára, mert gyerekem van. Igazából nem tudom, hogy ezt a helyzetet most hogy lehet kezelni, vagy hogy hogy kell kezelni. Időt kér. Én meg annyira nem rendelkezem tapasztalattal, hogy most itt állok tanácstalanul, hogy most ilyenkor mi van, miért mondják ezt a férfiak. Ez valami lekoptatós szöveg? Szóval nem tudom…

Na de vissza az anyák napjához… Szóval vasárnap hozza vissza ex a gyereket, és lám… 6 év után először eszébe jutott, hogy anya vagyok, és egy szál szegfűt nyomott a gyerek kezébe, hogy adja Nekem oda. Totál ledöbbentem, és meglepődtem. Aztán látta, hogy aznap épp nem vagyok egy hú, de feldobott hangulatban… mikor is megkérdezte, hogy valami baj van? Rossz kedvű vagyok? Talán kezd visszatérni az esze?… vagy rájött, hogy Én is ember vagyok, akibe nem biztos, hogy rugdosni kéne… nem tudom. Szóval volt meglepi!:)