Köszönöm

2007 március 29. | Szerző: Kamillosz |

 Azonban nem érzem, hogy kirívó esett lennék. Szerintem sokan élünk ma Magyaroroszágon így. Sokan neveljük így a gyermekünket. Egyedül gyereket felnevelni nem könnyű, de Én megbírkózom ezzel a feladattal. Egyet kívánok mindig csak, hogy ne történjen Velem semmi, amíg el nem indítom a gyereket az életben. Ne kelljen az apjának felnevelnie, mert félek, hogy nem állná meg a helyét. Milyen érdekes, hogy régen ez eszembe sem jutott volna. Annyira jó apának indult, és nem tudom mi történt, hogy ilyen lett. Az biztos, hogy egy férfira egy nő hatással van, mert valahol a nő navigálja a férfit. Igen Uraim ez így van, kár is tagadnia bárkinek. Csupán van olyan, hogy a nő ezt a navigálást olyan ügyesen csinálja, hogy a férfi észre sem veszi. Szóval lehet, hogy a válóok okozta ezt a változást Nála, nem tudom.

Tegnap megtudtam, hogy nem vették fel a gyereket. Elszomorodtam, de hát nem tudok mit csinálni. Nagyon bízom benne, hogy sima, normál osztályba fel fogják venni majd. Valahol szerintem kicsit csókos volt a dolog, mert volt olyan gyerek is a felvettek között, akiből nem nagyon nézem ki, hogy egy fél kört is le tud futni, de hát pénz beszél. Én nem tudok fizetni, csak reménykedni. Este olyan ideges voltam, hogy elejtettem egy tányért, tele forró levessel, természetesen összetört a tányér, és úszott a konyha a levesben. Erre mit csináltam? Nem fogjátok kitalálni. Leroskadtam és elkezdtem bőgni, pedig nem égettem meg magam, nem vágtam meg magam… semmi. A könnyeim azonban eleredtek, nem pedig a romok eltakarításával voltam elfoglalva. Na de semmi nem történik ok nélkül. A Jóisten valami oknál fogva nem akarta, hogy a gyerek abba az osztályba járjon, mert Ő tudja, hogy mit miért tesz.

Ja de ez is csak nekem gond, és csak én rágom magam rajta…:)