Na most egy kis vidámság

2007 március 10. | Szerző: Kamillosz

 Olvastam az éjjel egy könyvet. Címe: Férfivadászat. Nagyon jó könyv, végig nevettem rajta. Ajánlom mindenkinek szeretettel.

Ez a könyv ironiával, egy kis túlzással írja le, hogy hogyan fogjunk férfit. Feltárja a férfiak gondolatát, és tetteit, illetve azok indítékát. Nagyon jó idézeteket tartalmaz, nagy emberek nagy mondásait. Néhány ilyen:

Lány: Hallottam, hogyan szeretkezel.
Férfi: Ugyan, semmiség.
Lány: Én is úgy hallottam.

Az édenkert buja, és tarka,
Nem üres Ádámunk marka.
Hetyke legény,
Hisz a föld kerekén
Egyedül neki van farka.

Na és akkor a férfinyelvről néhány sziporka és gondolat. Na most nem gondolni semmi szexualitási célzatú, nyelvezeti dologra!:)

Mit mond?     –                                       Mit gondol közben?

Komoly szándék                    –             Jól van itt maradok reggelig.

Kell egy kis mozgástér.           –            Megyek a többi barátnőmhöz.

Megadom a munkahelyi számomat. –    Nős vagyok.

Majd meglátjuk. Kipróbáljuk, hogy működik-e. – Ne is próbálkozz.

A feleségem nem ért meg engem.   –     A feleségem tökéletesen ért engem, ezért 
                                                           keresek valaki mást.

Megmasszírozzam a hátad?      –          Szeretném rád vetni magam.

Kimerültnek látszol. Utazzunk      –      Nehogy azt hidd, hogy lesz időd pihenni.  
el valahova a hétvégén.                        Non-stop kufircolni fogunk.

Egy ideig találkozzunk ritkábban.   –     Nincs bátorságom szakítani, de ennek a  
                                                           kapcsolatnak lőttek.

Te jó ég, milyen hőség van idebent. –   Igazán levetkőzhetnél.

Alhatok itt a kanapén? Holtfáradt   –    Pár menet azért belefér, annyira nem vagyok
vagyok, nem tudok már hazavezetni.    fáradt.

Semmit nem jelentett nekem         –      Ő maga nem jelentett semmit,
csak szex volt közöttünk.                     de a szex annál többet.

Ilyen a természetem.                     –      Ha a fejed tetejére állsz, akkor se fogok
                                                            megváltozni.

Felnőtt emberek vagyunk.            –       Ha nem fekszel le velem, hülye kiscsaj vagy.

Azért még lehetünk barátok.        –       Nem kellesz nekem, és soha többé nem 
                                                            találkozunk.

Igyál meg valamit, és lazíts.          –       Ha szerencséd van, semmire nem fogsz
                                                            emlékezni.

Lekésted az utolsó metrót            –      Épp csak bevetem az összes trükkömet.
ne félj, nem fogok próbálkozni.

Gyerek szemszögéből 2.

2007 március 9. | Szerző: Kamillosz

 Idővel nálunk úgy alakult, hogy a válás után, a gyerekkel kapcsolatos minden dolog rám hárult. Igazából az apuka nem érdeklődik egyáltalán a gyerek után. Jön 2 hetente, elviszi és ennyi. Nem kérdezi meg, hogy mi újság az oviban, mi lesz az iskolával, hova és hogyan iratom be, milyen elképzeléseim vannak a gyerek jövőjével kapcsolatban stb. Semmi nem érdekli, csak az, hogy ha Ő jön, akkor mi álljunk rendelkezésére.
Eljött az az idő is, amikor láthatáskor fogta és összecsapta a pipivel… Szegény gyerek egyáltalán nem szereti a nőt, de ez apukát egyáltalán nem érdekli. Azt mondja, hogy idővel majd megszokja. Ezzel eléri azt, hogy a gyerek legutóbb már nem akart apukához menni. Úgy kellett noszogatni, hogy de menjen, mert az apa szereti stb. Persze, ha ezt apuka  tudná, akkor azt mondaná, hogy azért, mert én ellene nevelem, és, hogy a saját dühömet ültetem át a gyerekbe. Ez nem igaz. Én örülnék a legjobban, ha már elváltunk, és így alakult a dolog, akkor normálisan, mint ahogy két szülőnek kellene, együtt egyengetnénk a gyerek útját, és béke és nyugalom lenne közöttünk. Amikor a gyereknek istenítem az apját, és mondogatom, hogy apa nagyon szeret téged stb., úgy érzem, hogy nem mondok neki igazat, mivel, ha szeretné, akkor nem hozná olyan helyzetbe, amit a gyerek nem szeret. Nem csapná és zárná össze a pipivel, nem vinné mindig nagypapához és ilyenek. Hanem kettesben eltöltene legalább egy hétvégét a gyerekkel, nézné, hogy a gyerek mit szeretne, beszélgetne vele, lelkileg egy síkon lenne vele. Azonban ezt nem teszi. Mindig kell valahova vinni, és valakivel összecsapni. Ha kirándulni vinné és egyebek, nem érdekelne, mert akkor a gyerekkel van kettesben, és tud figyelni a gyerekre. Azonban, hogy mindig beül vele, valami felnőttek közé, az csak azt eredményezi, hogy a gyereknek bekapcsolják a Tv-t, vagy a számítógépet (mindkettőtől herótom van…), és ennyi. A gyerek ül és bambul vagy az agyelszívóra (TV), vagy gyilkolászik valamit a számítógépen. A nyári nyaralásukat is úgy szervezte tavaly, hogy a nővel vitte a gyereket. Szegény gyerek akkor találkozott először a nővel, és azonnal 1 hétre összezárta vele, persze még egy ágyban is együtt kellett a gyereknek a pipivel aludni. Ez volt az első hét, amikor nem voltunk együtt, hát az, hogy borzalmas volt, az nem kifejezés. Végig ideges voltam, hogy hol vannak, hogy mi van a gyerekkel, nem jött-e elő a kruppja. Apuka természetesen nem mondta meg, hogy mégis merre mennek, mit fognak csinálni, telefonhoz nem adta a gyereket, már ha hajlandó volt egyáltalán felvenni. Alig vártam, hogy haza hozza a gyereket. Ekkor volt egy nagyon nagy balhénk. Utána érdeklődtem itt az nlcafé-n jogásznál, és családvédőnél, hogy mit tehet és mit nem… Sajna úgy éreztem, hogy ex bármit megtehet, neki vannak jogai, nekem meg kötelességeim, legalábbis az itteni szakemberek elmondása alapján, azonban normálisan a törvény nem szabályozza le. Mindenhol az van, hogy a felek próbálják meg megbeszélni egymás között. Aztán nem olyan rég ráakadtam egy ügyvédre, aki felvilágosított, hogy azért nem úgy van minden ahogy azt apuka képzeli. Ezt, azt meg lehet tiltani neki, igaz környezettanulmány, pszichológus és egyebek kellenek hozzá, de bármit el lehet érni. A kérdés az, hogy érdemes-e a gyereket egy ilyen hercehurcának alávetni. Szerintem nem. Az apjára szüksége van, akármilyen is. Végülis nem alkoholista, nem lump, nem veri a gyereket, csak kicsit nem úgy viselkedik, ahogy egy apától elvárná az ember. Azzal, hogy elváltunk szabad lett, és most ezt a szabad szárnypróbálgatást, hogy azt csinál, akkor, amikor akar, szóval most ezt élvezi. Szerintem el fog jönni még az az idő, mikor rá fog jönni, hogy elcseszte az életét… Hogy  nem azt tette, amit tennie kellett volna. 29 éves korára volt mindene, ház, kocsi és társai, most meg? Most meg van egy autója, és lakik az anyjánál.  

Tanulság: Vannak és lesznek csaták jóképességű apukával. Idővel elfelejti a gyerekkel kapcsolatos kötelességeket, neki csak egy hétvégi dolog a gyerek. A gyerek nevelése, útjának egyengetése teljes mértékben a nőre marad. Ennek pozitív előnye, hogy csak magadat okolhatod, ha valamit rosszul teszel, azonban óriási felelősség is ez.
Rossz érzés, valahol szivet összeszorító, mikor elmegyek szülőire, vagy bármilyen óvodai rendezvényre és én egyedül vagyok ott, míg mások párban, és együtt örülve és büszkélkedve a gyerekre. Persze én is büszke vagyok, stb., csak valahogy érződik, hogy kilógok a sorból, érzem, hogy azért ez így nem teljes… pedig büszkébbnek kéne lennem, mint a többi szülőnek, elvégre azért csak csonka az a család, ahonnan az én fiam való… Röviden szólva irigy vagyok:), tudom csúnya dolog, de irigy vagyok, hogy másnak sikerült, nekem meg nem. Valahol kudarcnak érzem még mindig ezt az egészet. Na de lesz ez még máshogy is.:)

Sokan azt mondják, hogy egy pár év múlva, mikor a gyerek már megmondhatja, hogy akar-e menni, vagy sem, akkor a gyerek már nem akar majd menni. Ha ex így folytatja, és figyelembe sem veszi a gyerek kéréseit, ha én szólok neki, azt kimondottam csesztetésnek veszi, és, hogy én kötözködöm vele, na szóval idővel tényleg el fogja érni, hogy a saját fia elfordul tőle, és nem akar majd menni. Sokszor úgy érzem, hogy megragadt a gyereknél azon a szinten, ahol a gyerek akkor volt, mikor szétmentünk. Puzzle-t vettek a gyereknek, ahol 9-ig tanítja a puzzle a számokat… a gyerek 20-ig összead és kivon. Ez miről árulkodik, ha nem arról, hogy azt sem tudja, hogy a gyerek hol áll értelmiképességileg. Valahol ez is rosszul esik, mert kritizálni azt tud, de észrevenni, hogy mennyit foglalkozom a gyerekkel, hogy mindenem a gyerek, na azt nem tudja. Külön órákra hordom, még ha zene is az a külön óra. Gyerek szerette volna, és én megpróbálom neki megteremteni, aminek szükségét érzi. Na meg hittan… valahol az alapműveltséghez ez is hozzátartozik. Nem akarok én papot belőle, félreértés ne essék, de ez kell alapműveltséghez, na meg tartást ad, ami a mai világban nem biztos, hogy olyan rossz dolog. Mellesleg óriási szeretettel veszik ott körül a gyermeket, így nem hiába imád ott lenni. A gitáros mise meg a mindene.:)Na de ez mind hülyeség apuka szerint, és nem foglalkozom a gyerekkel, pedig azt kellene tennem. Na meg elcseszem a gyerektartást… Magamnak új ruhát nem veszek, cipőm 1 pár van, fodrászhoz nem járok, kozmetikushoz nem járok. (szeretnék én, csak nem jut rá) Azonban nincs számla elmaradásom, van étel az asztalunkon, és ha bármit fizetni kell az oviban, akkor elsők között vagyok, aki befizeti. Úszás, sakk, színház természetes, hogy engedem az ovival, pedig ezek sem kis kiadások havonta. Na de ezek nem számítanak, ezek nem kiadások ex szerint.

Na ennyit az ex ezen hibáinak feltárásáról, holnap visszatérek a hétköznapokhoz, és az ottani problémákat tárom fel…:)

folyt. köv.

Gyerek szemszögéből

2007 március 8. | Szerző: Kamillosz

 Szerencsétlen gyerek egyik nap még kiegyensúlyozott boldog családban élt, másnap, meg már csak azt vette észre, hogy apa nincs, anya meg akár egy élőhalott. Na de volt egy holt biztos pont, ahol még megnyugvást találhatott szegény gyerek, és az az anyai nagymama. Miközben belül sajnálta a lányát, és Ő sem tudott mit kezdeni a kialakult helyzettel, tudta, hogy egy-két éjszakára magához kell vennie a gyereket, hogy magamban valamilyen szinten rendezni tudjam, amit rendezni kell. Ezeken az éjszakákon bőgtem, és járt az agyam. Aztán nap közben persze együtt voltam a gyerekkel, aki ekkor 3 éves volt. Eszméletlen apás, ma már nem az… A gyerek újból el kezdett bepisilni, düh rohamai voltak, amiket úgy kezeltem, hogy hagytam, hogy üssön, és közben magamhoz öleltem, szorítottam. Valahol neki is ki kellett tombolnia magát, neki is ki kellett adnia a benne felgyülemlett dolgokat. A bepisilés kb. 2 hétig tartott, a dührohamok tovább, szerintem vagy 3 hónapig, ha nem tovább. Ilyenkor egyik pillanatról a másikra nekem esett, és csak ütött. Exnek mondtam, hogy gond van a gyerekkel, erre Ő azt mondta, hogy nem tud mit csinálni vele, majd megszokja, elvégre Ő is megszokta, mikor anno lelépett az apja. Bölcsödében szóltam a gondozónőknek, hogy gáz van otthon, és kicsit figyeljenek jobban a gyerekre. Úgy érzem 100%-osan mellettem álltak, és együtt átsegítettük a gyereket ezen a nehéz időszakon. Rengeteget foglalkoztam vele, éreztettem vele, hogy imádom Őt, és, hogy én soha nem hagyom el. Puszilgattam, öleltem, és rengetegszer elmondtam, hogy szeretem Őt, és, hogy övé a teljes szívem. Ebben az időszakban visszaszokott mellém éjszaka. Azóta is együtt alszunk, de valahogy nem érzem azt, hogy ezen változtatni kellene. 3 év telt el azóta, és érzem, hogy a gyerekben még mindig ott van, hogy nehogy anya is elmenjen, fél az egyedül maradástól, még arra a kis időre is, hogy kivigyem a szemetet. Azonnal kell visszasietnem hozzá. Úgy érzem, hogy itt ezt, megfelelően kezeltem, mert a gyereken az oviban nem vették észre, hogy válunk. 1 év múlva mondtam meg az óvonőknek, mikor panaszkodtak, hogy verekszik a gyerek, és akaratos, hisztis. Ekkor kezdte ex elhordani magához hétvégére. Na ez volt a második nagy menet. A gyerek ilyenkor kb. 1 hétig tombolt. Nem lehetett bírni vele. Neki rontott a társainak, engem újra elkezdett verni, és tombolt, valamint pillanatok alatt elsírta magát. Mire végre helyrejött, és megnyugodott újra mennie kellett apához. Az új helyzet megszokásához itt is legalább fél év kellett. Ekkor az óvonők segítsége kellett, és együttesen megoldottuk, helyrehoztuk a gyereket. Ma már egyedül az együtt alvás van meg. Erről nem tudom leszoktatni, illetve, hogy nem lehet egyedül hagyni, még szemét kivivés szempontjából sem. Pontosabban kivihetem a szemetet, azonban azonnal vissza kell jönnöm. Levélládát már nem nézhetem meg, vagy azt is előre meg kell mondani neki. Most ősszel kezdjük az iskolát. Remélem nem lesz gond, és simán fogja venni az akadályokat.

Tanulság: Gyerek ezerszer nagyobb odafigyelést igényel innentől fogva. Sokkal jobban ki kell tudni mutatni neki a szeretetet, a figyelmedet. Jó segítségre lehetnek a gondozónők, óvonők. Nagymamára is érdemes rábízni legalább arra a kis időre, míg magad helyrehozod, de ez ne legyen több 1-2 napnál, éjszakánál. A gyerekért mindketten felelősséggel tartoztok, de az apa ilyenkor szeret elszivárogni, és neki csak a gyerektartás megfizetéséig van kötelessége, legalábbis az én esetemben ez lett. Sokkal erőssebb kötelék alakul közted és a gyerek között. Ha eddig apás volt, nagyon gyorsan anyás lesz, és igen gyorsan eljön az idő, hogy nem is akar már az apjához menni.
Nagyon fontos! A gyerek nem hülye, csak kicsi. Mindent el kell, és meg lehet vele beszélni, csak le kell menni a szintjére. Meg fogja érteni. Mellette leveszi úgy is a reakciókból, hogy mi újság otthon. Nem kell neki hazudni. Mindig őszinte voltam a gyerekkel, és úgy érzem ez jó!

folyt. köv.

Derült égből villámcsapás 3.

2007 március 7. | Szerző: Kamillosz

 Elment, itt hagyott, tényleg nem minket, akar, hanem a nőt, jött a felismerés. Egy világ omlott bennem össze. Fogytam 1 hónap alatt 10 kg-t. Istenemre jobb volt, mint a Schobert Norbi. Hatékonyabb fogyókúra, pedig Norbié is jó, már aki be bírja tartani, és most ne kövezzetek meg! Szóval 10 kg lecupp, én meg lelkileg kipurc.Bőgtem, világvégét éreztem, még az is megfordult a fejemben, hogy nem bírom ki és a fene mód nagy önsajnálatomban kinyiffantom magam. Na jó ez most egy kicsit túlzás, de az embernek sok minden átfut az agyán amikor 14 év után dobbantanak mellőle. Ilyenkor nem sok mindenkire számíthatsz. Barátnők igyekeznek magadra hagyni. Nehogy elszeresd már a férjüket, barátjukat, innentől Te potenciális veszély vagy számukra. Engem sikeresen mind elkerült, kivéve egyet. Na akik akkor elkerültek, azok ma is… nem is barátnők többé ők már. Amíg minden happy körülötted és fene nagy boldogság, és Te tudsz nekik segíteni, lelkitámasz lenni, addig körül zsonganak, amikor egymagad maradsz, és esetleg Téged kellene, hogy kirángassanak, akkor menekülnek a társaságodtól. Totálisan elkerültek, elkerülnek a mai napig. Exem családja is lehordott mindennek, mintha legalábbis én csaltam volna meg a fiukat, és nem fordítva történt volna. Innentől a szemükben már csak egy olyan ember vagyok, akit ki kell csinálni, akit kerülni kell, aki egy undorító, ocsmány valaki. A kisfiuk az áldozat, a szegény, aki mindent ott hagyott a családjának, annak az álnok kígyónak. (Csak azt felejtik el, hogy nem hagyott itt semmit, mert ami itt maradt az az enyém is volt, hehe még papír is van róla, na de ez őket nem érdekli.) Az utcán alig mertem megjelenni, féltem, hogy mindenki látja rajtam az égbe kiáltó nagy szarvakat, szégyeltem, hogy elhagyott, hogy megcsalt, hogy dobott. Szégyeltem, hogy elvált leszek, szégyeltem, hogy kudarcot vallottam, mint feleség. Éjszakákat bőgtem át, de sokszor még nappal is bőgtem. Munkába, tanulásba menekültem, addig jó is volt. Azonban jött a nyár, amikor mérleg időszaknak vége volt, suli is befejeződött, és ott voltam rengeteg szabadidővel. Nem volt mellettem más, csak a gyerek, aki mindennél többet ér! Azonban előtte erősnek kellett lennem, nem bőghettem előtte (persze volt, hogy nem bírtam tartani magam.)

Tanulság: Ahogy elmegy több ellenséged lesz hirtelen, mint jó ismerősöd. Barátnők elfordulnak, exed rokonsága utál, közös barátok egy része elfordul, azonban a nagy nőzös pasik ne félj megtalálnak, és felajánlják szolgálataikat. Természetesen nem a minden napi életben, hanem az ágyban.

Több ilyen ajánlatot kaptam, teljesen meg voltam ütközve, hogy ezek a férfiak így is tekintenek rám, hogy hogy merik, és különben is… Aztán egyszer csak a maradék egyetlen egy barátnőm felregelt a nevemben az internetre… És jöttek a levelek… és kerestek. Először meg voltam ütközve, meg nem értettem az egészet, majd válaszoltam a levelekre, és megtörtént az első találkozás. Szegény srác szerintem egy lelkileg rokkant nőt látott maga előtt. Nem is lett a dologból semmi, csak barátság. Aztán beléptem a chat világába, és embereket ismertem meg, akik felkaroltak, és próbáltak kirángatni a béka feneke alól… Elvittek magukkal bulizni, szórakozni, istápolgattak. Új barátságok, haverságok születtek. Azonban egyet tudni kell, többnyire minden netes lelkileg rokkant kissé. Mindenkin mély sebek vannak, már aki kicsit is lelkis… Na de a netről majd máskor…

Tanulság: Ha a régi barátságok megszünnek, újak után kell nézni, de először csak barátság után! Ne a régit akard egy új oldalán elfelejteni, mert nem fog menni, csak sérülsz, és sérülsz. Barátságok kötődhetnek, de kapcsolatot egy jó ideig, míg le nem zártad, addig ne alakíts ki!

folyt.köv.

Derült égből villámcsapás 2.

2007 március 5. | Szerző: Kamillosz

Ha megtörtént, hogy az Úr alá bekerült a paci, amiről jó magasról tud szónokolni, akkor a következő lépése az lesz, hogy megpróbál Téged! Igen Téged! hibássá tenni az egész dologért. Mert, ha Te így, vagy úgy viselkedtél volna, ha ezt meg azt megtetted volna, akkor Ő szegény pára nem úgy reagál a dolgokra, hogy mást keres, hanem eszébe sem jut mást keresni. Szóval csak Te tehetsz mindenről, és Ő szegény hogy, de hogy szenvedett emiatt. Ha tehetséges szónok, akkor el fogod hinni, hogy igen, tényleg Te rontottad el. Velem is megtette jóképességű exem. Kb. 1 év kellett, hogy észrevegyem, hogy nem Ő az áldozati bárány, hanem én. Nem én hibáztam a kapcsolatunkat illetően, hanem Ő. Ide nehéz eljutni, de ha már itt tartasz, akkor nyert ügyed van. Na de ne rohanjunk. Szóval ott tartottam, hogy csendben, nyugiban reagáltam le a dolgokat. Igazából nem kellett volna bevallanom, hogy tudok a dologról. Bevallani és a másik elé állni, hogy van valakim sokkal, de sokkal nehezebb dolog, és százszor meggondolja, hogy megtegye-e…

Tanulság: Ha neki kell színt vallania, hogy van valakije, azt nehezebben teszi meg! Ha Te magad bevallod, hogy tudod, akkor nagyban megkönnyíted a dolgát! Szóval ha akarod Őt, akkor ne tedd! Azonban ha már Ő áll eléd, hogy van valakije, akkor gáz van! Akkor már gondolkodj el a jövődön, hogy nélküle fogsz élni.

De ha már felfedtem, hogy rájöttem, akkor jobban tettem volna, ha kivágom a hisztit, bőgök neki, és üvöltözök, vagy még akkor azonnal ott éjjel kirakom a szűrét. Ugyanis így elveszti az illető úr a magabiztosságát, így érzi, hogy nagy hibát követett el, és hirtelen ott van előtte a nyitott kapu, amin kiléphet. Azonban ne felejtsünk el valamit… a férfi szereti, ha ki van nyalva a feneke(bocsánat az alpáriságért!), ha gondoskodnak róla, ha van finom étel az asztalán, ha mosnak, takarítanak rá… a járt utat a járatlanért nem adja fel könnyedén, főleg több év után. Ilyenkor fel lehet kelteni a lelkiismeretfurdalását, és elgondolkodik a dolgon. 
Azonban ha menni akar az Úr, akkor meg kell adni neki a lehetőséget, hogy maga pakolja össze a cuccait (feltéve, ha meg akarod tartani!), ugyanis ekkora feladatot, hogy jaj, neki kell bepakolnia a cuccait, na ezt nem szívesen végzik. Illetve míg pakol addig is tud gondolkodni, hogy tényleg ezt akarom? Tényleg elhagyom a gyereket és az asszonyt? Megér annyit az új nő? Itt a többség még visszafordul. Ha Te pakolsz neki össze, akkor könnyedén bepakolja a zsákokat a kocsiba és ágyő kedvesem…

 Tanulság: Ha akarod, hogy menjen, akkor pakolj össze neki, különben meg pakoljon Ő maga össze! Azonban ha elment, eszedbe ne jusson visszaengedni! Igaz a mondás: Felmelegítve már csak a káposzta jó!

3-szor engedtem vissza… Arra jó volt ez az időszak, hogy lelkileg teljesen tönkrevágjon és élősködjön rajtam, illetve, hogy könnyebb legyen az átmenet, az önállósodására. Ebből a helyzetből csak Ő jön ki jól. A gyerek megsínyli, mert nem tudja, hogy most van Apa, vagy nincs Apa. Épp ezért mondtam, hogy jól meg kell gondolni, hogy mit is akarsz! Nincs visszaút! Ekkor már a tüske ott van, ami mindig is szúrni fog.

folyt. köv.

Derült égből, villám-

2007 március 4. | Szerző: Kamillosz

 Na de ez ennyire nem egészen igaz. Ugyanis 2 hete, akkor már gyanakodtam. Érdekes… 14 évig eszembe sem jutott, vakon megbíztam benne, sőt! A figyelmét felhívtam egy-egy csinos nő láttán. Azonban mikor a gyerek kórházban van, az apja meg nem igazán bagózik erre a dologra, szerintem minden más nőnek szemet szúrna… Innentől már csak idő kérdése, hogy mikor is jön a bukovári. Nálunk 2 hét kellett hozzá. Nem vagyok büszke arra, amit tettem, mert valahol a személyes, illetve a magánszférájába hatoltam be, és megsértettem pl. a levéltitkot, még ha csak sms formájában is. És akkor jött a pofon. “Szeretlek, kívánlak, alig várom már, hogy együtt legyünk! Te vagy a mindenem.”

Tanulság: Ha nem akarsz pofont ne sértsd meg ezeket az iratlan törvényeket!

Aztán jött a számonkérés. Amikor is kész tények elé lett állítva az Úr, hogy mindent tudok, kár is bármit tagadnia, ki ez a nő (aki innentől kezdve csak rohadt k… a bensőmben, de szóba hozva csak is a nevén! ), majd egy átbeszélgetett éjszaka. Nem sírtam, nem toporzékoltam, problémaként fogtam fel, amit meg kell oldani. Elvégre is megbotlott, nem olyan nagy dolog, meg kell bocsájtani, elvégre van egy közös gyerek, szeretem Őt, stb. Azonban azzal, hogy minderre így reagáltam bevágtam alá a lovat, mert rájött, hogy ragaszkodom hozzá, és bármit megtehet, ha Ő úgy gondolja…

Tanulság: Mérlegelj! Meg akarod tartani, vagy épp, jó ok arra, hogy végre kirúgd. Ha meg akarod tartani, akkor ne nyílváníts véleményt, ne mondd, meg, hogy tudod, hanem állj neki szépen lassan visszaédesgetni a hűtlent. Légy odaadó, főzd a kedvencét, adj magadra (fodrász, kozmetikus, új ruha) mosolygj, ganalyozd ki a lakást, stb. Babusgasd, mint ahogy az a másik nő teszi, aki ekkortól kezdve rohadt k… nőként él agyadban. Ha otthon nagy az odafigyelés, látja, hogy hmmm… otthon is lehet nyugodt légkör, és tényleg az asszony milyen csinos, és szép, és jaj de jó haza menni, akkor, aki nem nótorikus hűtlen, az előbb-utóbb dobni fogja azt a rohadt ….-t. Ha nem dobja, akkor arra jó ez az időszak, hogy végre megint figyelsz magadra, és ha szétnézel az utcán látni fogod, hogy a férfiak Téged is észrevesznek.

folyt. köv.