2007 december 25. | Szerző: Kamillosz
Szeretnék mindenkinek, aki rátéved a blogomra Békés, áldott karácsonyi ünnepeket kívánni, továbbá remélem senki nem felejti el, hogy mi ennek az ünnepnek a valódi jelentése.
2007 évvel ezelőtt, most éjjel megszületett valaki, aki meghalt az emberekért. Isten nem vesztette el bennünk még a hitét, emberekben, mert ha így lenne, már nem küldene több lelket a földre.
Jussanak eszünkbe azok az emberek is az élőkön kívül, akik ma már nem lehetnek velünk, és egy gyertyaláng mellett emlékezzünk rájuk.
Mindenkinek kegyeletteljes, békés, áldott karácsonyt kívánok!
Első Emelet
2007 december 18. | Szerző: Kamillosz
A mai fiataloknak nem mond semmit ez a két szó, de bezzeg nekem, mint nagyöregnek. 10 éves sem voltam, mikor már odavoltam értük. Akkor lettek felkapottak, mikor az én zenei függésem elkezdődött. Elég sok stílus imádatában képviseltettem magam. Az elsők voltak ŐK, igen, az Első emelet. Majd valahogy velük egszerre kezdődött az EDDA őrületem. Akkor még Pataki nagyon tudott. A 6-os lemezzel bezárólag volt az Edda nagyon jó. Az utána következő lemezek már nem tetszettek annyira. A 6-osba beletett még mindent Pataki, akkor valahogy úgy érzem kiégett. Na de vissza az Első emelethez. Szóval Ők voltak az első unalomig hallgatott lemezem szerzői. Most visszanézve őket a Youtube-on, furcsa érzéseim vannak, valahogy visszatér a 20 évvel ezelőtti világ. Érdekes, és egyben csodás, de mellette ijesztő is, hogy elszaladt 20 év, észre sem vettem, de ez a zene még mindig ugyanazt indítja el, mint akkor. Az Edda valahogy mindig is más volt, Ők végig kísérték eddig az életem, ők nem hoznak ilyen szinten vissza régi érzéseket.
Emlékszem anno mindig csüngtem azon, ahogy Bogdán Csaba gitározott, ma meg már az én fiam tanul gitározni. Még jó, hogy nem Michel-en lógtam anno, akkor lehet a fiam ma dobolna, az meg jóval drágább berendezésileg, és még nem beszéltem a helyfoglalásról, és a szomszédok idegeinek felörléséről.:)))))
Nem megyek koncertre, de CD és DVD vásárlásban ott leszek.
Mondom én, hogy öreg vagyok
2007 december 15. | Szerző: Kamillosz
egyelőre úgy érzem magam, mint az erősebb nem képviselői szokták, mikor azt mondják, hogy most már tuti itt a vég. Fáj a torkom, de nagyon. Hangom egy szál se, így vagyok aztán csak igazán a férfiak álma. Ezt valahogy eddig minden hímnemű ismerősöm nagyon tudta díjazni, mikor a hangomat sem lehetett hallani. Valahogy mindig ebben az állapotban szerették volna stabilizálni az állapotom.:)))) Szóval fáj a torkom és vele együtt mindenem, és még lázam is van. Most aztán tessék sajnálni. De bezzeg így félhullán is beslattyogtam ma dolgozni, mert, hogy a munka nemesít, csak mikor leszek már nemes… na de mindegy.:) Egyelőre ebből fakad a jólét. Legalábbis számomra, vagyis inkább a megélhetés. Na de most meg állok neki mosni, meg ilyen egyéb női dolgok, és még lehet a mézeskalácsot is összekéne állítanom, hogy holnap csak sütni kelljen és a házikót összerakni.
Tessék épp a minap ecseteltem, hogy ilyen hidegben szeretkezni nyitott ablak mellett… azt én meg még nem is szeretkeztem, meg még az ablak sincs nyitva még is sikerült torokgyuszit kapnom… Hát mi ez, ha nem öregség?:) Tudom hülyeség!:)
Ez is csak velem történhet meg
2007 december 13. | Szerző: Kamillosz
Hogy jártam ma reggel… Ez is csak velem történhet meg kérem. Helyszín kertes ház, hajnali 6 óra, indulás a munkába. Amikor is kilépve az ajtón számomra félreérthetetlen hangok ütik meg a fülem. Még pedig a szomszédom tizenéves lánya és annak barátja általi bírkózás női szájat ilyenkor jó esetben elhagyó nyögések, sikolyok tömkelege. Hát itt a 31 évemmel olyan rettentő zavarba jöttem, hogy az már nevetséges volt. Persze a fiam sem volt rest azonnal megkérdezni, hogy anyuci mik ezek a hangok? Miért kiabál a néni? Jóképességű anyuka erre mit mondhat? Biztos játszik a néni a bácsival, és esetleg túl erőssen fogja le a bácsi a néni kezét. Mire a fiam… de anyuci korán reggel van, Ők nem mennek a dolgozóba, hogy játszanak? Na itt azt mondtam a gyereknek, hogy siessünk, mert mindjárt itt a busz, majd este megbeszéljük. Ekkor felnéztem a szomszédházra, mert eddig folyton az járt az agyamban, hogy hogy a fenébe hallhatom, hiszen zárt ablakok mögül csak nem hallatszik ki ennyire tisztán minden, és észrevettem, hogy nincs zárva az ablak. Na de kérem tél van, vagy annak kéne lennie… nyitott ablak mellett ilyenkor? Vagy már nagyon öreg vagyok?:) Bár igaz nekem ez már történelem:).
Elmélkedés
2007 december 12. | Szerző: Kamillosz
Ma reggel kicsit megkésve, bár, de törve nem értem be a munkahelyemre, mivel kimaradt egy busz. Na de nem ez a lényeg, hanem az, hogy a metrón egy nagyon érdekes, hirdetésre, vagy plakátra lettem figyelmes. Kodály Zoltánról írtak a plakáton. Nem az a szokványos hirdetés volt, ami manapság mindenhonnan folyik, hanem ismeretterjesztés. Nagy kedvvel olvasgattam, mert nem egy rövidke szöveg volt rajta, és elgondolkodtam, hogy a sok nem normális reklám helyett, mennyivel értelmesebb volna, ha ilyenekkel tapétáznák ki a metrót, a járműveket. Lehet, hogy még az emberek egy kis ingyen kultúrához is jutnának, mert ki az, aki nem felejtette el pl., hogy mit tanult anno Kodályról. Talán az, aki tanítja, vagy nap, mint nap foglalkozik vele. A többi ember mind elfelejtette. Én is. Pedig jó tanuló voltam. Szóval azon agyaltam, hogy mennyivel értelmesebb lenne ilyen rövid ismeretterjesztős, kultúrális dolgokkal kitapétázni, mint a most rohanj és adósítsd el magad plakátokkal. Lehet akkor nem lenne az ország 3/4 része eladósítva, és az emberek betartanák az addig nyújtózkodj, míg takaród ér aranyszabályt. Lehet, hogy nem pénzen akarnák megvenni a boldogságot, amit ugyebár pénzen sem lehet kapni. Sokan vannak, akik hitelfelvételére kényszerülnek sajnos a napi megélhetésért is, azonban szerintem a ma hitelt felvevők felét nem teszik ki ezek az emberek. Bedőlnek a népek a nagyobb áruházak termékvásárlási hitelének, csak azt felejtik el, hogy januárban, vagy legkésőbb márciusban a most 1 estéért felvett hiteleket el kell kezdeni törleszteni, és utána jön az elégedetlenség, hogy nem tud megélni a fizetéséből, és egyik hitelt a másikkal fizeti ki, és innen már nagyon nehéz kiszállni a mókuskerékből. Lehet, hogy az én szemléletem a rossz, de én úgy vagyok vele, hogy addig amíg tehetem nem adósítom el magam. A gyerek lehet nem kap 50ezerért karácsonyi ajándékot, hanem kap 2 ruhadarabot, 2 könyvet és 1 játékot, amit megúszok együttesen max. 10ezerből, de Ő ennek a kevésnek is nagyon tud örülni, mivel az ünnepet a szeretet lengi körül, és nem a habzsi-dőzsi.
Szösszenet
2007 december 5. | Szerző: Kamillosz
Megvilágosodtam most az előbb, egy kapott e-mail kapcsán. Rájöttem, hogy miért nézik a férfiak elsősorban a nőknél a külsőt. Nem kell mellé magyarázni a dologat, hogy mert a szép nők buták stb… fenéket! Azért kell szép nőt feleségül venni, mert a csúnya a nyakukon marad!:) Ez itt a helyes megfejtése a dolgoknak!:)
2007 december 4. | Szerző: Kamillosz
Budapesti vagyok, így többnyire a budapesti férfiakról tudok írni. Igaz, hogy van pár vidéki ismerősöm is, de igazán személyesen inkább a budapestieket ismerem.
Igen vannak elvált, átvert férfiak, mert tényleg nem mindig a nők az áldozatok, csak épp az ilyen férfiak, akik már csalódtak, akiket átvertek sokkal nehezebben vágnak bele egy komoly kapcsolatba, mint a többiek. Az ilyen férfiak sok esetben a pszichológusukat keresek a nőben elsődlegesen, nem a nőt. Ugyanúgy, mint az átvert nők. Először nekik is “pszichológusra” van szükségük. Saját magamból indulok ki. Nekem is ez kellett volna inkább, bár én nem is vágtam bele kapcsolatba. De beszélgetni annál többet beszélgettem, írtam. Míg a nők nagyobb szociális érzékkel rendelkeznek, esetleg felkarolnak egy ilyen férfit, de a férfiak nem akarnak egy “hisztis” nővel foglalkozni. Mondjuk ezzel egyet is értek, mert először mindenki saját magával jöjjön rendbe, és utána kezdjen el mással foglalkozni, kapcsolatot kialakítani.
Aztán tovább lépve, a férfi felregel a netes társkeresőkre, és mire rendbe jön a lelke rájön, hogy szebbnél szebb nők közül válogathat, és elkezdi a skalpokat gyűjteni. Minek kösse le magát egy nő mellett, akinek idővel előjönnek a dilijei is, mikor úgy lavírozhat a neten a nők között, ahogy nem szégyenli. A neten mindig ott a lehetőség, hogy esetleg egy jobb akad, és sokan élnek is ezzel a dologgal, nem regelnek le a társkeresőkről, ha már valakivel kapcsolatba kezdenek, így egyre több tiszavirág életű kapcsolat van az ember mögött. Hiába jönnek azzal az általános dumával, hogy csak a barátok miatt… mindig ott a kísértés lehetősége, és ott is lehetnek rámenős nők, akik csak azért is próbálkoznak. Aztán persze ahogy telik-múlik az idő a férfi azon veszi észre magát, hogy hoppá már 45 éves vagyok, lassan ott a kapuzárási pánik, és hopp, még nincs családom. Na és ilyenkor jönnek a harmincas éveik elején járó, már gyerekkel is jó lenne egy fiatalabb nő. És ezek betalálják a magam fajtát.:) Csak épp én úgy érzem, hogy ez a 12-15-20 év szerintem nem áthidalható egy normális kapcsolatban.
Na ez a depis szemléletem, és a pozitív szemléletem az, amikor azt mondom, hogy valahol van egy férfi aki csak arra vár, hogy mossak főzzek, takarítsak rá. Igaz már nincs elvonási tünetem, mint a válásom elején, hogy jaj csak egy kis olajos munkásruha szagot had érezzek. Ez komolyan volt. Ex mivel autószerelő, így mindig “büdösen” jött haza, és mikor elment, hiányzott egy ideig az olajos munkásruha szaga. Mára megszoktam, hogy ez már nincs az életemben, hogy meddig az csak a fiamtól függ, aki elég műszaki beállítottságú, és örökké szerelne. És most lehet ezen röhögni!:)))))
És ahogy írtad Jim, a gyerek sok mindenen segít átlendülni. Feledteti a problémákat, és érte megéri a küzdés!
2007 december 4. | Szerző: Kamillosz
Az én fejemet ugyan koppintás nem éri azért, mert bárkivel csókolódzom, ölelkezem nyilvánosság előtt. Ezt mindig is megtartottam a hálószobára, vagy a lakásba. Mindig is valahol visszataszítónak találtam, hogy a nyelvek játéka látszik, másról meg ne is beszéljünk, amit egy normális csók kiválthat valakiben, legalábbis, ha az emlékeim nem csalnak:). Szóval ha jövőre nem is egyedül töltöm a karácsonyt akkor sem fogok elcsöppenni az utcán.:)
Adonisz férfi??? Nem kell az nekem. Nekem bőven elég lenne, ha normális lenne, meg egy fokkal szebb, mint az ördög. Aki az Adoniszra utazik, az nem társat keres, hanem egy csillagot, akit mindenki irigyelhet tőle, vagy akit megnéznek mellette. Nem kell, az Adonisz belső takarhat egy rettentően csúnya belsőt, na meg idővel az Adonisz külső is megfakul, aztán randább lesz az ördögnél is. A külső mindig csak egy pillanatnyi dolog, ami idővel átalakul, na meg egy kevésbé szép külsőt, egy kedves, bájos kisugárzás nagyon megszépíthet.
Önvizsgálat: folyamatosan azt tartok. Agykontrollos vagyok, voltam, falom az ilyen témájú könyveket. Érdekel az emberek lelke, igaz csak azóta mióta az én lelkemben törés lett. Ilyenkor szoktam azt mondani, hogy semmi nem történik ok nélkül, és Isten tudja, hogy mit miért tesz. Nem vagyok teljesen boldogtalan, csak magányos, és párkapcsolatilag vagyok csak boldogtalan. Na most ezt jól megaszontam. Az élet temérdek apró örömet tud produkálni, amit tudni kell észrevenni. Mérhetetlen boldogságot tud okozni, hogy a fiam jól tanul, hogy dícsérik az iskolában, hogy a negyedéves értékelése majdnem mindenből kiváló, és csak ilyen tinglitangli tantárgyból kapott jól teljesítettet, mint a torna. Tudok örülni egy mosolynak, egy apró dícséretnek, vagy, hogy a múltkor csak úgy a kezembe nyomtak az utcán egy Tibi csoki kockát, szórólappal. Tudok örülni annak, ha a családommal lehetek, ha nyugalom, béke vesz körül. Észreveszem az élet jó oldalait is, sőt próbálom azt észrevenni. Mert abban is van pozitívum, hogy most karácsonykor társ nélkül vagyok. Senki nem fogja szóvá tenni, hogy elmegyek az éjféli misére például.:) Meg azt sem, hogy 24.-én délután még a pásztorjátékokon leszek a gyerekkel a templomban. Mert ennek az ünnepnek erről kellene szólnia, a vallásos részéről, nem az agyon hajszolt, költsük a pénzt ünnepről, mert manapság ez megy. Abban 100%-osan igazat adok Neked, hogy ha a karácsonyi szeretetömlengést egy évre széthúznánk, akkor tök jó világ lenne. Azonban nagyon is igaz az a dal, amikor azt éneklik, hogy ha elmúlik karácsony, a szeretet lángja halványabban ég. Ez már sajna 25.-én észrevehető, és ahogy jön az újév, mintha nem is lett volna, pedig annak a lángnak egész évben égnie kellene a szívekben, és egymás iránt folyamatosan tanusítani kellene szeretetünket.
Köszönöm hozzászólásodat! Jó olvasni, hogy más hogy gondolkodik dolgokról!
Neked is szép napot!
Vége lehetne már 2.
2007 december 3. | Szerző: Kamillosz
Először is köszönöm a hozzászólásokat!
1. Csabának: Nem szoktam magamat sajnálni, azonban így karácsony közeledtével, mikor mindenhonnan a boldogság folyik, és az emberek úton-útfélen csókolóznak, összebújnak, akkor szerintem minden érző emberben, főleg ennyi idő után, mint nálam felmerül, hogy és engem miért kerül el a boldogság? Én miért vagyok egyedül? Miben vagyok rosszabb, mint a többiek? Tudom, hogy önsajnálat, de időnként előjön belőlem. Én is ember vagyok, és hiába próbálok a kicsi dolgoknak örülni, időnként a magány elhatalmasodik rajtam, és ez ilyenkor karácsony táján valahol “természetes”. A hétvégén a templomban imádkoztunk a társtalanokért is, majdnem elbőgtem magam mise közben, mert ez a kis odafigyelés, hogy valahol az az ima értem is szólt, meghatott. 3,5 éve nevelem egyedül a fiam, úgy, hogy nem hoztam neki haza soha új apukát, és nem próbáltam meg senkire sem rátukmálni magam. Idő volt, mire a válásom feldolgoztam, azonban már nyitva állnék egy új kapcsolatra, csak épp a férfiak kerülnek el nagy ívben, mikor megtudják, hogy gyermekem van, és nem vagyok egy nádszál. Na jó, úgy is mondhatnám, hogy duci vagy a köznyelvben ahogy forog dagadt vagyok. Tudom, hogy ez ellen egyedül én tehetnék, nem kell mondani, tisztában vagyok vele. Azonban aki igazán szeret, az így is szeret, aki viszont csak a külsőre utazik, az lehet jobb, ha elkerül. Egyébként nem legyintettem!:))) Akkor ez most jó?:) Köszönöm a kedves szavakat! Azonban a férfiak sokszor menekülnek ám attól, ha egy nő kedves, és okos… sajna ez is tapasztalat. Sokszor megkaptam már, hogy feleségnekvaló vagyok…
Jim35: Hogy miért érzem úgy? Nekem ezt sugallják a férfiak, nagyon sokszor megkaptam, hogy gyereked van? Ja akkor még sem szeretnék ismerkedni. Amíg temérdek 30-as szingli nő rohangál, gyerek nélkül, addig nagyon kevés az a férfi, aki egy gyerekes anyával fog foglalkozni, akivel gondok vannak, aki nem ér rá kötetlenül, akinek kötelességei, felelőssége van. Arról meg ne is beszéljünk, hogy valahol annak az új férfinak kellene egy idegen férfi gyerekét segíteni felnevelni. Valahol az új férfi állna úgy a gyerek mellett, mint az apjának kellene, neki kellene elviselni a különböző korszakokkal járó hülyeségeket, valamint Ő lenne a férfiminta a gyereknek. Ha az apa neveli egyedül a gyermekét, akkor meg a nőre igaz ugyanez. Kik azok, akiknek nem akadály egy kisgyermek? A 45-60 év közötti férfiak. Azonban itt meg úgy érzem, hogy már generációs különbségek vannak, amire nem igazán hiszem, hogy lehetne egy kapcsolatot alapozni, feltéve, ha nem a lóvéjára utazik a nő a férfinek, mert, hogy a pénz sok mindent el tud feledtetni, csak épp a boldogságot nem lehet rajta megvenni… szerintem.
Hogy mindig egyedül leszek? Azt nem tudom, bízom benne, hogy az élet tartogat még számomra is valahol egy párt, hogy nem ért véget valahol a párkapcsolatban való életem 28 éves koromban. Lehet csupán azt kell megvárnom, hogy egyszer valakit ugyanúgy átdobjanak a palánkon, mint velem tették és az illető is túltegye magát a válásán.
MajdnemNyuszi: Igen, ritkán írok mostanában, mert a gyerek iskolás lett, és minden időmet lefoglalja, mellette rengeteg a munkám is, mert gyermekáldás elé néztünk a melóhelyen, és 1 ember kiesett a munkából. Köszönöm soraid!
Társkeresés
2008 január 24. | Szerző: Kamillosz
Mondom én, aki már lassan 4 éve tengetem egyedül életemet, és eddig zakkantabbnál zakkantabb férfiakat vonzottam köreimbe. Igaz, mindenki olyan társat vonz, amilyen Ő maga. És igen, talán tényleg zakkant voltam. Épp az előbb leírtak miatt, rengeteg egy találkozós ismerkedésem volt. Kevesebb olyan, ami megélte a második találkozást, és egy kezem rengeteg ahhoz, amiből több találkozás is lett. Voltak itt lelkirokkant férfiak, a nőben az anyukáját kereső, hozományvadász, szexpartnert kereső, bejárónőt kereső és a nőkön uralkodni akaró férfi, és sajnos akadt fent a rostán egy “pedofil” is. Jobban akarta a gyereket megismerni, mint engem, a gyereknek hozott folyamatosan ajándékot, és nem nekem. Aztán valahogy ez gyanus lett, és lekoptattam, és később meg megtudtam, hogy igen… más nőnél megtörtént a kiskorú zaklatása, emiatt büntető eljárás van ellene folyamatban. Normális, emberi férfi nem igen akadt, ha meg azt hittem róla, hogy na Ő normális, akkor egy idő után kiderült, hogy csak épp anyucitól szeretne költözni, és egy eltartót szeretne. Mára oda jutottam, hogy valahogy kedvem sincs már ismerkedni, igaz nekem csak a net marad erre a célra, mivel én tényleg egyedül nevelem a gyereket, így nem tudok eljárni szórakozóhelyekre, na meg mindig rohanásban vagyok, hogy odaérjek a gyerekért az iskolába. Mostanában valahogy már attól is félek, ha valaki találkozni szeretne velem, mert félek az újabb csalódásoktól, félek attól, hogy megint valaki irányítani szeretne, hogy megvezetnek. Pedig komolyan mondom, hiányzik, hogy valaki a fülembe suttogja, hogy szeret, és még ki is mutassa ezt, és hiányzik, hogy esténként nincs kihez odabújni, hogy nem tudom a dolgaimat megbeszélni senkivel, hogy nincs kire főzzek, nincs kivel hülyülni, és nincs kitől egy kis gyengédséget kapjak, és mégis… mégis félek, és már belefáradtam ebbe az egészbe. Lesz még ez másképp is? Mikor jön már az a férfi, aki kiemel ezekből a szürke hétköznapokból?
Oldal ajánlása emailben
X