Túl vagyok rajta
2008 február 21. | Szerző: Kamillosz
Mármint a műtéten. Hétfőn kivágták, összevarrták a bőrömnek egy szegletét, már csak a szövettan eredményére várok. Megjártam én már az Onkológiát is. Mondanom sem kell lehidaltam mikor lazán odaküldtek a bőrgyógyászatról. Az ember nem normális agyában ilyenkor minden cikázik. Én elsősorban az emeletek között cikáztam testileg, mert az Onkológia a 2. emeleten van, a sebészet meg a 4-en, azt kérdés, hogy hol kerülök előbb sorra. Sebészet nyert, utána irány az Onkológia. Na ott ért az újabb meglepi, mikor a doki közölte vetkőzzön, és tetőtől talpig átvizsgált. Elküldött mindenféle helyekre még, de természetesen egy bizonyos helyre majd akkor mehetek, ha a műtéti helyen teljesen helyrejött, az meg ugyebár hónapok. Érdekes, hogy ahogy az orvos elültette bennem a félszt, mert, hogy én azt hittem kapok a sebre majd egy kence-ficét, azt csókolom… szóval ahogy megijesztett ezzel az onkológiával, azonnal mindent átértékeltem magamban. Nem a kardombadőlés jött, hanem, hogy ha baj van, akkor hogyan tovább, min kell változtatnom. Jóképességű okos apukát is értesítettem, aki szerintem azt hitte szórakozok vele, mert abszolút nem foglalkozott a dologgal. Aztán mikor a műtét után felhívtam, hogy ma megműtöttek, akkor éreztem először nála, hogy ledöbben. Mit csináltak?????? Mikor? Miért? Kérdem én… figyelt egyáltalán rám, mikor szóltam neki, hogy baj van???? szerintem nem.:) Na persze utána már azzal volt elfoglalva megint, hogy neki annyi dolga, és gondja van, és elkezdett volna panaszkodni. Én meg aljas módon azt mondtam neki, hogy ha nem haragszik, most ez engem épp nem érdekel, mivel kicsit komolyabb a problémám
Szóval akármi is az eredmény… le kell fogynom, többet kell mozognom, egészséges ételeket kell ennem, és lelkileg sem szabad megroggyannom, mert nekem gyerekem van, akit fel kell nevelnem, és nem mindegy, hogy milyen minőségben! Aztán igazából nem tudom, hogy ezentúl lemerek-e majd vetkőzni bárki előtt… ugyanis nőiességem egyik főpontjára helyeztek most egy elég nagy vágást, amit bevallom szégyellek, és ha valaki meglát majd, azonnal kérdezősködni fog, hogy mi volt a baj… Tudom a bajt az ember nem keresi… na de akkor is… én szégyellem, és mely férfi az, aki egy ilyen nővel akar ezentúl ismerkedni???? vagy csak én misztifikálom túl a dolgot?
Furcsaság
2008 február 16. | Szerző: Kamillosz
Mostanában annyira nagy nyugi van exem és közöttem, hogy csak már félelmetes. Nem kötözködik, nem szórakázik velem, igaz nem is adok támadási felületet. Ha esetleg bepróbálkozna, csak annyit mondok neki, hogy ne velem, hanem a válóokkal légy szíves, és ezzel mindent azonnal rövidre zárok. Egyszerűen csodálatosan okosságos vagyok, hogy nem hagyom már magam. Igaz megjártam egy nagyon nagyon hosszú utat, de elértem célomat, és helyre jöttem lekileg. Oly sokszor elgondolkodtam már azon, hogy egy akkora szeretetteljes kapcsolat mint a miénk volt, hogy tudott átmenni évekig tartó csináljuk ki a másikat kapcsolattá, és hogy hogy nem tudtam megfelelően kezelni ezt a helyzetet. Mert igenis… egy nő mindig valahol befolyásol egy férfit, és többnyire a nő az, aki irányítja a dolgokat, de exnél valahogy évekig kicsúszott a kezem közül az irányítása a dolgoknak, és hagytam csak úgy történjenek a dolgok a válás után. Meg is volt a böjtje, mert ahol tudott rúgott, vágott, persze csak képletesen, mert megütni soha nem ütött meg.
Mivel nálam a változások nem járnak egyedül, így most melóhely váltás előtt állok. Először akkor váltottam, mikor szétmentünk. Most az életem egy újabb szakaszába jutottam el, amikor is már lelkileg is rendben vagyok, így itt az idő egy újabb váltásra. Remélem, hogy minden okés lesz az új helyen, és szerető emberek fognak körülvenni. Ha ez így lesz, akkor nyert ügyem van, és újra egy kiegyensúlyozott nagyon toppon levő nő leszek. Érzem én magam is a változást magamon, mert észreveszem, hogy a súlyfeleslegem ellenére megnéznek a BKV különböző berregő alkalmatosságain, sőt! a minap még szemeztem is egy pasival. Egész jól nézett ki… csak már elfelejtettem, hogy ezt hogy is kell, így rettentő zavarban voltam, míg Ő mosolygott rajtam.:) Na kérem ez vagyok én…
Olvasgattam
2008 február 14. | Szerző: Kamillosz
Minden blogról csak úgy csöpög a Velöntájndéj… pfúj:) Ha szeretek valakit ne ma állítsak már oda elé a virággal, és kis piros szivecskék ugrálnak mindenfelé, mintha jól orrbavágtak volna. Jaaaaaaaaa, hogy akkor csillagok ugrálnak?:) Nem baj, most a szivecskék olyanok. Brrrrr…. vagy bennem nincs semmi romanytyika?????? lehet, de akkor is ez az amerikai (bocsánat) seggnyaló cuccos, már gyomorig hatol, és unom. Különben is nekem ma az anyukám szülinapja van! Azt tessék köszönteni, és nem itt csöpögni! Szóval Anyuköszöntésre fel!:)
Válasz
2008 február 14. | Szerző: Kamillosz
Szia:)
Egyedül lenni nem olyan rossz. Pozitívan kell nézni a dolgot. Nézzük a jó oldalát: nem kell eldobált férfi alsókat, zoknikat összeszedni, kutya nem szól rád, hogy este 11-kor miért nem alszol még, és miért bújod épp azt a könyvet, ha egész héten kupleráj van a lakásban azt sem fogja senki szóvá tenni, nem kell kicicomázva lenni otthon, felveheted az elgyötört tréning nadrágodat is, azt főzöl, amit akarsz, ha 2 órán keresztül akarsz a telefonon lógni a barátnőddel, akkor azt teszed, stb… tudom ezek mind hülyeségek, mert szerintem is azok, meg az ember nem másnak, hanem magának tartja rendben a lakást, csak próbáltam neked valami kis jobb színt vinni a magányba. Én is magányos vagyok, de inkább magányos vagyok egyedül, mint magányos vagyok egy kapcsolatban. Előbb utóbb eljön a mi időnk is még, csak meg kell várni, hogy elváljanak a korban hozzánk illő pasik:), bár azok akkor meg lelkiroggyantak lesznek, szóval bizonyítsuk már be, hogy lehet pasi nélkül is élni. Én pl. egyre nyerőbb és szuperebb vagyok fű és sövényvágásban. Olyan izmosak lesznek a sövényvágótól a karjaim, hogy csuda, csak másnap a ceruzát se kelljen felemelnem.
Problémák azért vannak, hogy megoldjuk őket, és egy dolgot soha nem szabad elfelejteni!!!!!!!!!!! Isten nem rak válunkra nagyobb terhet, mint ami elbírunk, és mindennek oka van, ami történik, minden a lelkifejlődést szolgálja!
Ha befordult vagy a pasik menekülni fognak, ha vidám vagy, akkor csodálni fognak, meg jó fejnek fognak tartani, és félni fognak tőled.:) Akit viszont neked szánt az ég, az nem fog félni, és rád fog kattanni, csak légy nyitott! Ne keresd, hajszold a FÉRFIT, hagyjuk meg neki a vadászat lehetőségét, és légy inkább elérhetetlen számára, mint elérhető, persze csak egy bizonyos keretek között, mert akkor ott fog loholni nyomodban, és be akar cserkészni, miközben észre sem veszi, hogy a nagy cserkészés közben már fülig belédesett.;-)
Hú de nagyon okos vagyok:) Akkor miért is nincs mellettem hímnemű?:) Jaaa, persze, mert mind házas és még nem vált el:)))).Na meg nem jött még el az én időm, hogy nagy Ő kopogtasson az ajtómon.:)
Múlt hétvégi randi
2008 február 9. | Szerző: Kamillosz
Hú, de felejtős randim volt múlt hétvégén. Eleve kissé idősnek találtam a bácsit, már fotó alapján is, de egy barátom annyira mondta, hogy ne rázzak már le mindenkit, valakivel találkozzak is, hogy végül ráálltam. Negyvenes pasi kinézett vagy 50-nek. Olyan érzésem volt, mintha az apukámmal róttam volna az utcát, mert hát jól menő vállalkozó, akinek nincsenek anyagi gondjai, de véletlenül sem ajánlotta fel, hogy üljünk már be valahova, ahol nem fagyunk szét, és nem ázunk szét, mert, hogy ugye, még az eső is esett. Nem baj, mi jártuk az utcákat. Na meg úgy tudtam, hogy nem dohányzik, erre úgy indított, hogy ugye, nem baj, ha rágyújt, mert most szüksége van rá, és csak hébe-hóba szokott dohányozni. Ehhez képest 10 percenként gyújtott újabb cigire. (még jó, hogy nem dohányzik… ha dohányozni folyamatosan a szájában lógott volna?:) ) Ja azt tudni kell, hogy nem igazán díjazom, ha valaki dohányzik, ugyanis utálom a cigifüstöt. Na mindegy, ezen még szemet hunytam volna. Na de a férfi csak mondta-mondta-mondta a magáét, miközben győzködött arról, hogy Ő milyen menő vállalkozó, na én meg ezt pont letojom, hogy kinek mennyi pénze van…. Amikor próbáltam volna másra terelni a szót, akkor természetesen azt mondta, hogy majd meghallgat engem is, de most a cégénél így-úgy amúgy, és Ő így-úgy amúgy csinálja a cégvezetést, és 51 emberrel dolgozik vagy 6 telephelyen összesen, és a központban… Én meg persze, mint egy hívő lélek, mindent elhittem neki. Na de most jön a slusz poén… Tömény 2 órás céges szöveg után egyszer csak előállt azzal, hogy Ő olyan baromi jól érzi magát, hogy úgy érzi én vagyok a nagy Ő számára, és feküdjek már le vele. 🙂 Én meg úgy éreztem, hogy akkor kellett tőle elköszönnöm, hogy haza mennem:))))))))). Persze mire hazaértem már törölte is az összes levelemet a társkereső oldalról, és már vadul másnak udvarolt.
Én meg megkönnyebbültem, hogy nem nekem kell kimondanom, hogy na apukám hagyjál békén.:)
Segítség Valentin-nap
2008 február 9. | Szerző: Kamillosz
Segítség, már mindenhonnan a Valentin-nap folyik, ami miért is nem Bálint nap? Mert úgy túlmagyaros lenne???? Egyszerűen nem tudom, hogy miért kell egy napot ilyen szinten túldimenzionálni… Én személy szerint amerikai “segg”nyalásnak érzem ezt a napot, mert ez nem más. A szerelemnek minek egy napot kitalálni? Ja azért, mert amerikában ez oly nagy divat? Na és… Náluk a Függetlenség napja is az… azt miért is nem tartjuk? De ha már mi átveszünk tőlük ilyen napo(ka)t, akkor Ők miért nem vesznek át tőlünk egy napot? Most pont nem jut eszembe, hogy mely nap lenne erre a legmegfelelőbb, de ezt nézzétek már el nekem.
Ha egy férfi szeret engem, akkor nehogy már ezen a napon állítson be nekem egy nagy csokor virággal, azért, mert ma KELL adnia valamit, mert besértődnék, mint nő… Inkább jöjjön akkor azzal a virágcsokorral, mikor a szíve azt üzeni, hogy na ezt a nőt ma elkápráztatom, vagy szeretetem ezzel szeretném kifejezni.
Egyébként nekem és a családomnak már évtizedek óta ünnep nap február 14-e, még pedig születésnapoknak, igen többesszámban, napoknak köszönhetően.
Jaj, de én most olyan depis leszek, hogy nem kapok senkitől semmit, most sem Valentin napra… olyan, de olyan depis leszek, hogy menten meg kell innom egy nagy bögre teát:)))))))))) Bár mondjuk egy mogyorós milka… vagy tejkrémes lehet jobb lenne, na de az nem áll rendelkezésemre…
Hamvazószerda
2008 február 6. | Szerző: Kamillosz
Igen ez van mától kérem. Mától szerdánként és péntekenként nem lehetne húst enni, naponta csak háromszor szabad étkezni, és csak egyszer szabad jól lakni. Ez az alap… ez a minimum. Aki rendesen akarja, az kenyér és víz menün él.
Na de ugye, Ő szőkeségemet is megszállta az ihlet, hogy na most végig csinálom böcsülettel. Megfogadtam… csak éppen ma reggel megszállták gyomromat a korgómorgó és maró ellenségek. Már hajnalban úgy ébredtem, hogy menten meghalok az éhségtől, míg máskor délben jut eszembe, hogy jaaaa ma még nem ettem semmit. Most meg bezzeg már azon gondolkodom, hogy le kéne szednem a tapétát a falról és elrágcsálni, elvégre az nem étel… nem?:) Az agyam tudja, hogy nem szándékszom ma enni, és állítom, hogy minden agysejtem azon dolgozik, hogy a gyomromat működtesse, a gyomorsavamat marja… Lehet lecsúszott ma mindegyik oda, mint a férfiaknál szokott egy bizony helyre, mikor hú de jó nő van körülöttük?:) Nem tudom, csak azt tudom, hogy éhes vagyok, és ma ezt itt ki kell sírnom magamból!:) Szóval sajnáljatok, de nagyon és igazán csinálhatnátok Ti is!:) Akkor legalább nem érezném magam ma annyira egyedül.:)
Na de ha Jézus meghalt értem a kereszten, akkor én is végig fogom tudni ezt csinálni, és igen… kiflin és vizen, ha nem is kenyéren és vizen. Mert nagy vagyok, és kitartó!
Ui.: Mikor is lesz húsvét?:) Ugye holnap?:)
Ma reggeli
2008 január 30. | Szerző: Kamillosz
Melóba jövet elgondolkodtam a hajléktalanokon. Minden nap megjárom a Ferenc körútat, ahol most ágybetéteken tengetik életüket egyes hajléktalan emberek. Karácsonykor volt egy csomó fenyőgallyuk, egy stokin mindez szépen, gusztusosan elhelyezve, és egy nagy papírlapon ráírva, hogy Boldog karácsonyt kívánunk mindenkinek! Az utca emberei aláírással. Majd újévkor ugyanígy Boldog új évet kívánnak, manapság pedig vendégkönyvük van, illetve Fedél nélkült árulnak ugyanezen emberek. Körülöttük nem az egymerő mocsok van, mint mondjuk Kőbánya-Kispesten, vagy egyéb metró aluljárókban, hanem “tisztaság”, az ágyuk összerakva stb, és nem is az a nagyon koszos emberek ülnek ott. Elgondolkodtató, hogy egyes emberek miért tudnak így megélni az utcán, és hogy süllyednek oda, ami egyes metróaluljárókban van. Az ilyeneknek sokkal szívesebben ad az ember, nem biztos, hogy az egészet italra költi, sőt! Általában normális ételt szoktam látni náluk, szendvicset, de volt olyan is, hogy csirkét ettek. Na és megvan bennük még valami a jobb napjaikból, mert nem csak kérnek, hanem valahol adnak is az embernek, ha mással nem, azzal a pár jó szóval, hogy boldog ünnepeket, és új évet kívánnak, és megköszönik a segítséget.
Vallás
2008 január 29. | Szerző: Kamillosz
Valamilyen szinten hívő vagyok, még ha nem is az a típus, aki minden nap a templomba jár. Hiszek Istenben, hiszem, hogy az örök életet csak által lehet elnyerni, hiszem, hogy irgalmas, hiszem, hogy Jézus értem, érted és mindannyiunkért halt meg a kereszten. A válásom után úgy éreztem, hogy Isten elfordult tőlem, és valahogy én is elfordultam tőle. Ezt közvetlen a válásom után éreztem így. Azonban ahogy telt az idő úgy kanyarodtam vissza hozzá, mert éreztem, hogy valami nagyon nem jó úton járok. Elkezdtem a gyerekem hittanra járatni, és ott folyamatosan éreztem, az odajáró családokból áradó szeretetet. Nem egy misét sírtam végig, miközben a pap a szeretetről beszélt, amit én úgy éreztem, hogy elkerül engem. Aztán elkezdtem vallásos témájú könyveket olvasni és rá kellett jönnöm, hogy ha nincs is férfi mellettem, szeretet akkor is van körülöttem, mert Isten szeretete mindig velem van. Hogy az életem úgy alakult ahogy az sem ok nélkül van. Valamit biztos, hogy tanultam és tanulnom kellett a válásomból. Ez a két dolog a megbocsátás és az elengedés. Nagyon nehezen tudok, tudtam elengedni embereket akiket szeretek. Igaz a szeretetem soha nem törlődik ki a szívemből irántuk, de el tudom ma már engedni őket, hogy boldogok legyenek akár nélkülem, és járhassák a saját útjukat. Édesapám halálának feldolgozásához 5 év kellett, ez rengeteg idő, de nekem ennyi időre volt szükségem, hogy feldolgozzam a halálát. Na meg a megbocsájtás… ezt még most tanulom, mert exemnek hiába bocsájtottam meg, amit ellenem tett… a nőnek még mindig nem tudtam megbocsájtani. Valahol nem is az ellenem elkövetett dolgokat nem tudom megbocsájtani, hanem azt, hogy a gyereket nem nézte, mivel egy válásnál a gyerek jár a legrosszabbul. Ezzel szemben a nő azt mondta, hogy na és… más gyerek is nőt már fel apa nélkül. Na meg hiszem azt, hogy a férfiakat egy nő folyamatosan tudja befolyásolni, és ha akkor a fruska félreáll, akkor ex nem hagyja el a fiát, én meg töröltem volna elmémből a botlását. Na de most ezt tanulom, hogy ezt megbocsássam, és Isten segíteni fog, és erőt adni, hogy ez így legyen. Egyébként a hívők között nagyon jó kirándulások, táborok vannak, nagyon jó hangulatban, és az egész közösséget átjárja a szeretet, a nyugodtság, a béke. Sok a nagy családos közöttük, akik nem élnek százezrekből, de ezek az emberek mégis kiegyensúlyozottak, boldogok, nem úgy, mint a mai emberek többsége, akiknek van pénzük, de mellette megkeseredettek. Isten útjain járva még ma is meglehet lelni a boldogságot, az örömet, és nem kell befordultnak lenni, megtörtnek.
Itt a tavasz
2008 február 26. | Szerző: Kamillosz
érzem én ezt… na nem abból, mint a férfiak ;-), hanem abból, hogy olyan álmos és fáradt vagyok, hogy a lélek csak hálni jár belém. Ó, hogy miért nem tud más járni hálni bennem:) Pfúj de malac vagyok mi?:)))) Ja de rossz, aki rosszra gondol, mert, hogy én most épp a vitamin hegyekre gondoltam!:) Na nem a G vitaminra, mielőtt megint rosszra gondoltok! 😉 Eh… kicsit furcsa ma az agyjárásom… lehet tényleg tavasz van?:) A fenéket… csupán sikerült kiütnie a betegségnek, ami 2. napja uralkodik el csodás és eszméletlenül élménydús vagy csak dús?:) testemen! Fáj a torkocskám, meg piros is, és lázas is vagyok, és köhögök, és folyik az orrocskám, és kicsi vagyok, és éhes, és segítsetek kis Vuknak a kis rókának!
Csütörtökön meg megyek azt kiszedetem a műtétem varratait, most már tényleg olyan vagyok testre mint egy matyóhimzés… lehet szabadalmaztatni kellene a bőrön való varrást, és jól meggazdagodnék. Disznókat már tetoválnak, emberi bőrön matyót miért nem lehet?::)
Oldal ajánlása emailben
X