Netes ismerkedés II.

2008 február 27. | Szerző: Kamillosz |

 Történt egyszer hajdanán, hogy rám kattintott egy olasz pasi, aki Magyarországon él már évek óta,  az egyik netes társkereső oldalon. Váltottunk egy pár levelet, mikor is írta, hogy szeretne velem találkozni. Gondoltam én, hát ám legyen. Előtte azért a rutin meg az évek azt tetették velem, hogy próbára tegyem. Mondtam a netes barátnőmnek, cuppanj rá légy szíves, írj. Barátnő megtette. Persze vele is találkozni akart. Én meg gyanútlanul megkérdeztem, hogy most csak velem ismerkedsz, vagy van más is? A pasi legyen O ezentúl írta, hogy csak veled, mert Te annyira tökéletes vagy stb. (Barátnőmmel folyamatos kapcsolat közben, hogy hol tartanak a levelezésben.) Én meg persze ma jöttem le a falvédőről mindent elhittem ;-). Aztán jött, hogy mikor találkozzunk, mire megadtam neki egy időpontot, persze elsőre azt mondta, hogy oké, neki jó, rendben. Szóltam a barátnőmnek, hogy mikor találkozunk, erre Ő is uazt az időpontot írta a O-nak. O persze írta nekem, hogy még sem lenne neki jó az időpont, mert most jutott neki eszébe, hogy határidős munkája lesz, amivel készen kell lennie. Ekkor már röhögtünk a barátnőmmel, hogy mennyire hülyének néz. Na a lényeg a lényeg… végülis én találkoztam vele. 175 cm magasnak vallom magam, miközben csak 173 vagyok, a pasi 180-nak vallotta magát, és egy jó fél fejjel volt alacsonyabb, mint én. Beültünk egy kávézóba, ahol Ő narancslevet kért, én colát. Folyamatosan beszélt… mikor próbáltam volna egy-egy poént elsütni, akkor közbe szólt, hogy most nem a humornak van itt az ideje, mert most ismerkedünk. 🙂 Én jól nevelt lányként persze meghajoltam a pasi előtt, hogy rendben akkor most komolykodunk, csak én nem ez a komolykodós típus vagyok. Elérkezett a menjünk haza ideje… O kérte a számlát. Elővette a pénztárcáját, és kivett belőle 250 Ft-ot, (több nem is volt nála!!!! )és közölte, hogy a saját colámat fizessem én, mivel ez csak az első találkozás, és legközelebb úgy is nála leszünk fent. Hoppá mondom.. lesz legközelebb is? 😉 Na de elővette a 250 Ft-ját és felállt az asztaltól. Én meg gyorsan elkezdtem keresni a pénztárcám, hogy kifizessem a colámat, amikor is szembesültem vele, hogy hoppá az Ő narancsleve 310 Ft. Azonban mire szólni tudtam volna Ő már az ajtónál volt, a pincér meg ott állt előttem, hogy akkor fizessek. Majd lesült a képemről a bőr, de kifizettem a 310 Ft-ot a narancslevére, mivel az én colám csak 250 Ft volt. Elment a pincér és én mosolyogva csigalassúsággal felvettem a kabátom, mire O odaszólt az ajtótól, hogy jössz már?:) Elkísért a metróig… vagyis elrohant a metróig, én meg kb 15-20  méterrel lemaradva sétáltam mögötte, majd lerohant a lépcsőn, én meg eszméletlen lassú léptekkel lesétáltam a lépcsőm, míg ő sürgetett, hogy na gyere már. Ott elváltunk, és soha többet nem voltam hajlandó vele találkozni.:) Aztán levélben mindent ráolvastam, és erre fogta és letiltott. EGyébként a neve a társkeresőn: Lovag volt:))))))))) Ha ilyenek a lovagok, akkor én inkább egy csövit kérnék:)