1.030-as Kamihttps://kamillosz2.cafeblog.huKamilloszhttps://kamillosz2.cafeblog.hu/author/Kamillosz/<P> hogy eltüntem. Oka volt. A nagy Ő várása teljesen jelentéktelenné vált számomra a nyáron. A nyár úgy kezdődött, hogy édesanyám infarktust kapott. Túlélte. Ezekután folyamatosan kórházba be, kórházból ki, vizsgálat várás, újra kórházba be, kórházból ki, otthoni injekciózás, majd a megdöbbentő tény... műtét nélkül nem marad életben. A szeptember így kezdődött. Szívműtét, nagy kockázattal, kérdésesen, hogy túléli-e a műtétet. Túlélte, és egyre jobban van! Hála Istennek, aki mellettünk volt, és a folyamatos imáim, illetve az egyház közösség imádkozása, na meg az aranykezű szívsebésznek köszönhetően anyu állapota javul, sőt! egyre jobban volt, és a legrosszabb állapotú betegből, 2 nap alatt a legjobb lett, persze kellett hozzá az élni akarása is. Kegyetlen egy nyár volt, de anyu él, és ez a lényeg, és ezért hálát adok az Úrnak. Ez a nyár az infarktus mindenféle vizsgálatának, orvosi kezelésének és a betegség megismerésén kívül sok minden mást is megtanított nekem. Mégpedig, hogy kire lehet számítani a bajban, mi van akkor ha... a testvérem, anyu testvérei, vagyis a családom teljesen magába roskad, tehetetlen lesz a bajban. Egyedül voltam, egyedül csináltam mindent, és ekkor éreztem a nagy hiányt rettentően erőssen. Ez a hiány pedig egy társ hiánya volt, hogy nem lehetett senkivel megbeszélni a problémákat, teljesen magamban kellett tartani, hogy mit mondott az orvos, hogy mitől kell tartani, hogy mi lehetséges. </P> <P>Az új melóhelyen viszont kitettek magukért, mert velem együtt izgulták végig a nyarat, és 100%-osan támogattak, és ezt köszönöm nekik!!!! </P> <P>Megtanultam a nyáron azt is, hogy meg tudom állni a helyem egyedül is minden szinten, nem vagyok rászorulva senkire, még így is képes vagyok feldolgozni mindent, hogy nincs lelkitámaszom, akarom mondani társam. </P> <P>Hogy milyen szinten álltam meg a helyem, hogy 100%-osan-e azt csak az Úr tudja megmondani. Biztos vannak olyan területei az életemnek, ahol másképp, máshogyan kellett volna viselkednem. Tudom, hogy türelmetlen voltam a gyerekkel, hogy a nyáron nem tudott pihenni, mert jött velem, és csinálta velem, amit kellett, miközben neki még gyereknek kellett volna lennie, és nem azt néznie, hogy anya a mamát injekciózza. Tudom, hogy hibáztam a fiamnál, de már nem tudom visszacsinálni, maximum jóvátenni próbálhatom meg, hogy most minden időmet rászentelem, és eszméletlen nagy szeretettel veszem őt körül. </P> <P>A nagy bajnak egyetlen pozitívuma volt... fogytam 10 kg-t.</P> <P>Na kb. ennyi történt az elmúlt 3 hónapban. </P>rich