<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>30-as Kami</provider_name><provider_url>https://kamillosz2.cafeblog.hu</provider_url><author_name>Kamillosz</author_name><author_url>https://kamillosz2.cafeblog.hu/author/Kamillosz/</author_url><title>Eszmélés</title><html>&lt;P&gt;&nbsp;Olvastam egy könnyű kis női könyvet, amolyan semmi értelme könyv, mégis telik az idő vele, nem kell rajta gondolkodni, könnyű kis olvasmány, és nem csöpögős. Na ennek a könyvnek kapcsán jutott eszembe, hogy itt állok 32 évesen, egy válással a hátam megett, és még soha senki nem kérte meg a kezem. Igen! Tőlem még soha senki nem kérdezte meg, hogy leszel a feleségem?... Azért ez ciki nem?:) Aztán elgondolkodtam, hogy vajon valaha fogom hallani ezt a bizonyos mondatot? Mára leregeltem minden társkereső oldalról, már nem vagyok fent sehol, ezek után az igazinak az életben kell jönnie, mert más lehetősége nincs már rá. Na de majd meglátjuk...&lt;/P&gt;
&lt;P&gt;Új melóhely, új élet, minden más. Teljesen megváltozott minden körülöttem, talán ennek kapcsán jött az, hogy a netről is leregeljek. Kiegyensúlyozottnak, boldognak érzem magam, igaz nagyon hulla vagyok, kifáraszt az új hely teljesen, de szerintem ez normális dolog, elvégre új hely, új emberek, és itt még a feladatkör is új. Most tanulok bele. Szóval szorítsatok, hogy klaffoljanak a dolgok!:)&lt;/P&gt;</html><type>rich</type></oembed>