1.030-as Kamihttps://kamillosz2.cafeblog.huKamilloszhttps://kamillosz2.cafeblog.hu/author/Kamillosz/<P> Először is köszönöm a hozzászólásokat!</P> <P>1. Csabának: Nem szoktam magamat sajnálni, azonban így karácsony közeledtével, mikor mindenhonnan a boldogság folyik, és az emberek úton-útfélen csókolóznak, összebújnak, akkor szerintem minden érző emberben, főleg ennyi idő után, mint nálam felmerül, hogy és engem miért kerül el a boldogság? Én miért vagyok egyedül? Miben vagyok rosszabb, mint a többiek? Tudom, hogy önsajnálat, de időnként előjön belőlem. Én is ember vagyok, és hiába próbálok a kicsi dolgoknak örülni, időnként a magány elhatalmasodik rajtam, és ez ilyenkor karácsony táján valahol "természetes". A hétvégén a templomban imádkoztunk a társtalanokért is, majdnem elbőgtem magam mise közben, mert ez a kis odafigyelés, hogy valahol az az ima értem is szólt, meghatott. 3,5 éve nevelem egyedül a fiam, úgy, hogy nem hoztam neki haza soha új apukát, és nem próbáltam meg senkire sem rátukmálni magam. Idő volt, mire a válásom feldolgoztam, azonban már nyitva állnék egy új kapcsolatra, csak épp a férfiak kerülnek el nagy ívben, mikor megtudják, hogy gyermekem van, és nem vagyok egy nádszál. Na jó, úgy is mondhatnám, hogy duci vagy a köznyelvben ahogy forog dagadt vagyok. Tudom, hogy ez ellen egyedül én tehetnék, nem kell mondani, tisztában vagyok vele. Azonban aki igazán szeret, az így is szeret, aki viszont csak a külsőre utazik, az lehet jobb, ha elkerül. Egyébként nem legyintettem!:))) Akkor ez most jó?:) Köszönöm a kedves szavakat! Azonban a férfiak sokszor menekülnek ám attól, ha egy nő kedves, és okos... sajna ez is tapasztalat. Sokszor megkaptam már, hogy feleségnekvaló vagyok...</P> <P>Jim35: Hogy miért érzem úgy? Nekem ezt sugallják a férfiak, nagyon sokszor megkaptam, hogy gyereked van? Ja akkor még sem szeretnék ismerkedni. Amíg temérdek 30-as szingli nő rohangál, gyerek nélkül, addig nagyon kevés az a férfi, aki egy gyerekes anyával fog foglalkozni, akivel gondok vannak, aki nem ér rá kötetlenül, akinek kötelességei, felelőssége van. Arról meg ne is beszéljünk, hogy valahol annak az új férfinak kellene egy idegen férfi gyerekét segíteni felnevelni. Valahol az új férfi állna úgy a gyerek mellett, mint az apjának kellene, neki kellene elviselni a különböző korszakokkal járó hülyeségeket, valamint Ő lenne a férfiminta a gyereknek. Ha az apa neveli egyedül a gyermekét, akkor meg a nőre igaz ugyanez. Kik azok, akiknek nem akadály egy kisgyermek? A 45-60 év közötti férfiak. Azonban itt meg úgy érzem, hogy már generációs különbségek vannak, amire nem igazán hiszem, hogy lehetne egy kapcsolatot alapozni, feltéve, ha nem a lóvéjára utazik a nő a férfinek, mert, hogy a pénz sok mindent el tud feledtetni, csak épp a boldogságot nem lehet rajta megvenni... szerintem.<BR>Hogy mindig egyedül leszek? Azt nem tudom, bízom benne, hogy az élet tartogat még számomra is valahol egy párt, hogy nem ért véget valahol a párkapcsolatban való életem 28 éves koromban. Lehet csupán azt kell megvárnom, hogy egyszer valakit ugyanúgy átdobjanak a palánkon, mint velem tették és az illető is túltegye magát a válásán. </P> <P>MajdnemNyuszi: Igen, ritkán írok mostanában, mert a gyerek iskolás lett, és minden időmet lefoglalja, mellette rengeteg a munkám is, mert gyermekáldás elé néztünk a melóhelyen, és 1 ember kiesett a munkából. Köszönöm soraid!</P>rich