Eszmélés

2008 március 15. | Szerző: Kamillosz |

 Olvastam egy könnyű kis női könyvet, amolyan semmi értelme könyv, mégis telik az idő vele, nem kell rajta gondolkodni, könnyű kis olvasmány, és nem csöpögős. Na ennek a könyvnek kapcsán jutott eszembe, hogy itt állok 32 évesen, egy válással a hátam megett, és még soha senki nem kérte meg a kezem. Igen! Tőlem még soha senki nem kérdezte meg, hogy leszel a feleségem?… Azért ez ciki nem?:) Aztán elgondolkodtam, hogy vajon valaha fogom hallani ezt a bizonyos mondatot? Mára leregeltem minden társkereső oldalról, már nem vagyok fent sehol, ezek után az igazinak az életben kell jönnie, mert más lehetősége nincs már rá. Na de majd meglátjuk…

Új melóhely, új élet, minden más. Teljesen megváltozott minden körülöttem, talán ennek kapcsán jött az, hogy a netről is leregeljek. Kiegyensúlyozottnak, boldognak érzem magam, igaz nagyon hulla vagyok, kifáraszt az új hely teljesen, de szerintem ez normális dolog, elvégre új hely, új emberek, és itt még a feladatkör is új. Most tanulok bele. Szóval szorítsatok, hogy klaffoljanak a dolgok!:)