Netes ismerkedés III.

2008 február 28. | Szerző: Kamillosz |

 Egy-két levélváltás után ráálltam egy találkozóra egy tanár emberrel is. Na ugye bár, az emberjánya úgy gondolja, hogy egy tanár ember normálisan fel tud öltözni. Ez azonnal tévhitnek bizonyult számomra, amikor megláttam. Úgy kezdődött, hogy megérkeztem nyári melegben a megbeszélt helyszínre. Álldigáltam ott egy kicsit, amikor is a frissen locsolt pázsitról felemelkedett egy hímnemű egyed, legyen ezentúl T, aki odajött hozzám, hogy  ha minden igaz velem van találkozója. Mondanom sem kell, hogy a fotóra, amit küldött nem hasonlított, de ekkora már rendelkeztem akkora tapasztalattal, hogy ezen nem is lepődtem meg. T. legalább magasabb volt mint én, na meg annyira nem is randa. Na de visszatérve az első behatásokra… szóval felkelt a frissen locsolt fűről, mely foltokat hagyott ruházatán, hol vizes, hol zöld nyomokat. Ruházata is igen megválogatott volt. Tipikus kínai piaci cak kéccáh rövid nadrág, és ugyancsak nagyon jó minőségű póló, na és mindehhez az a bizonyos hátamborsódzik tőle tépőzáras szandi, de legalább mezitláb és nem zokniban, ja és egy szintén “nagyon menő” hátizsák. Én meg jelentem mivel munkából mentem, így kosztüm, blúz, meg magas sarkú és kis bőr retikül. Nagyon szép pár voltunk együtt, na de ez még nem a slussz poén. 80 fokban sétáltunk egy nagyot, amikor is egyszer csak közli T, hogy Ő most akkor átöltözik. Mondom neki, hogy itt a ligetben? Persze, nem képzelem, hogy Ő ebben a ruhában fog haza gyalogolni… Mondom neki, hogy haza gyalogolni? Hát nem a város másik végén laksz? Mondja, hogy de, de Ő részt szokott venni valamilyen maratoni gyaloglótúrán, és épp emiatt, Ő mindig mindenhova gyalogol, mindegy neki, hogy tél van vagy nyár. Állam összekanalaztam a fűről, na meg elfordultam, mivel ekkor már lazán vetkőzött, ott a liget közepén. Én meg szerintem vörösebb lehettem a pipacsnál is. Átöltözött egy hasonlóan csini és jó minűségű rövid nadrágba, és pólóba, és felhúzott csak úgy a lábára, zokni nélkül egy cipőt. (megjegyezném, mindezek tudatában, hogy amiben megjelent ruci, biztos az ünneplője volt:-) ) Szóval ott a liget közepén átöltözött, én meg irultam-pirultam, és a végén közölte velem, alig megalázóan, hogy lehetnék vékonyabb is, és rám is rámférne egy kis gyaloglás, majd megkérdezte, hogy akkor mikor találkozunk legközelebb. Mire én nagyon frappánsan odavágtam, hogy köszi a bókot, és találkozunk a következő maratonon, amin én is részt veszek, majd sarkon fordultam, és úrinősen felszálltam a metróra és haza mentem. Természetesen ezek után kaptam egy levelet, hogy ne higyjem magam olyan nagy számnak, mert akkora vagyok, mint egy ház, és még beképzelt is, és különben is ki a francnak kellenék egy kisgyerekkel, ja és nem is tetszettem neki.

Normális, kultúrált választ írtam neki… Nekem viszont nagyon bejöttél, főleg az öltözködésed, és egyáltalán nem bánom, hogy nem lehet több közöttünk.:)

Megjegyzés: félre ne értsen senki! Semmi bajom nincs az olcsó ruhákkal, azonban adja már meg valaki a módját annak, ha találkozik valakivel, hogy nem a fűnyírós ruhájába jelenik meg… mert nekem a ruhája kb. otthonra takarítani, és füvet vágni felelt volna meg. Na meg ha már dagadt is vagyok, azért nem kell az ember arcába üvölteni…