Túl vagyok rajta

2008 február 21. | Szerző: Kamillosz |

 Mármint a műtéten. Hétfőn kivágták, összevarrták a bőrömnek egy szegletét, már csak a szövettan eredményére várok. Megjártam én már az Onkológiát is. Mondanom sem kell lehidaltam mikor lazán odaküldtek a bőrgyógyászatról. Az ember nem normális agyában ilyenkor minden cikázik. Én elsősorban az emeletek között cikáztam testileg, mert az Onkológia a 2. emeleten van, a sebészet meg a 4-en, azt kérdés, hogy hol kerülök előbb sorra. Sebészet nyert, utána irány az Onkológia. Na ott ért az újabb meglepi, mikor a doki közölte vetkőzzön, és tetőtől talpig átvizsgált. Elküldött mindenféle helyekre még, de természetesen egy bizonyos helyre majd akkor mehetek, ha a műtéti helyen teljesen helyrejött, az meg ugyebár hónapok. Érdekes, hogy ahogy az orvos elültette bennem a félszt, mert, hogy én azt hittem kapok a sebre majd egy kence-ficét, azt csókolom… szóval ahogy megijesztett ezzel az onkológiával, azonnal mindent átértékeltem magamban. Nem a kardombadőlés jött, hanem, hogy ha baj van, akkor hogyan tovább, min kell változtatnom. Jóképességű okos apukát is értesítettem, aki szerintem azt hitte szórakozok vele, mert abszolút nem foglalkozott a dologgal. Aztán mikor a műtét után felhívtam, hogy ma megműtöttek, akkor éreztem először nála, hogy ledöbben. Mit csináltak?????? Mikor? Miért? Kérdem én… figyelt egyáltalán rám, mikor szóltam neki, hogy baj van???? szerintem nem.:) Na persze utána már azzal volt elfoglalva megint, hogy neki annyi dolga, és gondja van, és elkezdett volna panaszkodni. Én meg aljas módon azt mondtam neki, hogy ha nem haragszik, most ez engem épp nem érdekel, mivel kicsit komolyabb a problémám

Szóval akármi is az eredmény… le kell fogynom, többet kell mozognom, egészséges ételeket kell ennem, és lelkileg sem szabad megroggyannom, mert nekem gyerekem van, akit fel kell nevelnem, és nem mindegy, hogy milyen minőségben! Aztán igazából nem tudom, hogy ezentúl lemerek-e majd vetkőzni bárki előtt… ugyanis nőiességem egyik főpontjára helyeztek most egy elég nagy vágást, amit bevallom szégyellek, és ha valaki meglát majd, azonnal kérdezősködni fog, hogy mi volt a baj… Tudom a bajt az ember nem keresi… na de akkor is… én szégyellem, és mely férfi az, aki egy ilyen nővel akar ezentúl ismerkedni???? vagy csak én misztifikálom túl a dolgot?