Vallás

2008 január 29. | Szerző: Kamillosz |

 Valamilyen szinten hívő vagyok, még ha nem is az a típus, aki minden nap a templomba jár. Hiszek Istenben, hiszem, hogy az örök életet csak által lehet elnyerni, hiszem, hogy irgalmas, hiszem, hogy Jézus értem, érted és mindannyiunkért halt meg a kereszten. A válásom után úgy éreztem, hogy Isten elfordult tőlem, és valahogy én is elfordultam tőle. Ezt közvetlen a válásom után éreztem így. Azonban ahogy telt az idő úgy kanyarodtam vissza hozzá, mert éreztem, hogy valami nagyon nem jó úton járok. Elkezdtem a gyerekem hittanra járatni, és ott folyamatosan éreztem, az odajáró családokból áradó szeretetet. Nem egy misét sírtam végig, miközben a pap a szeretetről beszélt, amit én úgy éreztem, hogy elkerül engem. Aztán elkezdtem vallásos témájú könyveket olvasni és rá kellett jönnöm, hogy ha nincs is férfi mellettem, szeretet akkor is van körülöttem, mert Isten szeretete mindig velem van. Hogy az életem úgy alakult ahogy az sem ok nélkül van. Valamit biztos, hogy tanultam és tanulnom kellett a válásomból. Ez a két dolog a megbocsátás és az elengedés. Nagyon nehezen tudok, tudtam elengedni embereket akiket szeretek. Igaz a szeretetem soha nem törlődik ki a szívemből irántuk, de el tudom ma már engedni őket, hogy boldogok legyenek akár nélkülem, és járhassák a saját útjukat. Édesapám halálának feldolgozásához 5 év kellett, ez rengeteg idő, de nekem ennyi időre volt szükségem, hogy feldolgozzam a halálát. Na meg a megbocsájtás… ezt még most tanulom, mert exemnek hiába bocsájtottam meg, amit ellenem tett… a nőnek még mindig nem tudtam megbocsájtani. Valahol nem is az ellenem elkövetett dolgokat nem tudom megbocsájtani, hanem azt, hogy a gyereket nem nézte, mivel egy válásnál a gyerek jár a legrosszabbul. Ezzel szemben a nő azt mondta, hogy na és… más gyerek is nőt már fel apa nélkül. Na meg hiszem azt, hogy a férfiakat egy nő folyamatosan tudja befolyásolni, és ha akkor a fruska félreáll, akkor ex nem hagyja el a fiát, én meg töröltem volna elmémből a botlását. Na de most ezt tanulom, hogy ezt megbocsássam, és Isten segíteni fog, és erőt adni, hogy ez így legyen. Egyébként a hívők között nagyon jó kirándulások, táborok vannak, nagyon jó hangulatban, és az egész közösséget átjárja a szeretet, a nyugodtság, a béke. Sok a nagy családos közöttük, akik nem élnek százezrekből, de ezek az emberek mégis kiegyensúlyozottak, boldogok, nem úgy, mint a mai emberek többsége, akiknek van pénzük, de mellette megkeseredettek. Isten útjain járva még ma is meglehet lelni a boldogságot, az örömet, és nem kell befordultnak lenni, megtörtnek.