Társkeresés

2008 január 24. | Szerző: Kamillosz |

 Mondom én, aki már lassan 4 éve tengetem egyedül életemet, és eddig zakkantabbnál zakkantabb férfiakat vonzottam köreimbe. Igaz, mindenki olyan társat vonz, amilyen Ő maga. És igen, talán tényleg zakkant voltam. Épp az előbb leírtak miatt, rengeteg egy találkozós ismerkedésem volt. Kevesebb olyan, ami megélte a második találkozást, és egy kezem rengeteg ahhoz, amiből több találkozás is lett. Voltak itt lelkirokkant férfiak, a nőben az anyukáját kereső, hozományvadász, szexpartnert kereső, bejárónőt kereső és a nőkön uralkodni akaró férfi, és sajnos akadt fent a rostán egy “pedofil” is. Jobban akarta a gyereket megismerni, mint engem, a gyereknek hozott folyamatosan ajándékot, és nem nekem. Aztán valahogy ez gyanus lett, és lekoptattam, és később meg megtudtam, hogy igen… más nőnél megtörtént a kiskorú zaklatása, emiatt büntető eljárás van ellene folyamatban. Normális, emberi férfi nem igen akadt, ha meg azt hittem róla, hogy na Ő normális, akkor egy idő után kiderült, hogy csak épp anyucitól szeretne költözni, és egy eltartót szeretne. Mára oda jutottam, hogy valahogy kedvem sincs már ismerkedni, igaz nekem csak a net marad erre a célra, mivel én tényleg egyedül nevelem a gyereket, így nem tudok eljárni szórakozóhelyekre, na meg mindig rohanásban vagyok, hogy odaérjek a gyerekért az iskolába. Mostanában valahogy már attól is félek, ha valaki találkozni szeretne velem, mert félek az újabb csalódásoktól, félek attól, hogy megint valaki irányítani szeretne, hogy megvezetnek. Pedig komolyan mondom, hiányzik, hogy valaki a fülembe suttogja, hogy szeret, és még ki is mutassa ezt, és hiányzik, hogy esténként nincs kihez odabújni, hogy nem tudom a dolgaimat megbeszélni senkivel, hogy nincs kire főzzek, nincs kivel hülyülni, és nincs kitől egy kis gyengédséget kapjak, és mégis… mégis félek, és már belefáradtam ebbe az egészbe. Lesz még ez másképp is? Mikor jön már az a férfi, aki kiemel ezekből a szürke hétköznapokból?