2007 december 4. | Szerző: Kamillosz |

 Budapesti vagyok, így többnyire a budapesti férfiakról tudok írni. Igaz, hogy van pár vidéki ismerősöm is, de igazán személyesen inkább a budapestieket ismerem.

Igen vannak elvált, átvert férfiak, mert tényleg nem mindig a nők az áldozatok, csak épp az ilyen férfiak, akik már csalódtak, akiket átvertek sokkal nehezebben vágnak bele egy komoly kapcsolatba, mint a többiek. Az ilyen férfiak sok esetben a pszichológusukat keresek a nőben elsődlegesen, nem a nőt. Ugyanúgy, mint az átvert nők. Először nekik is “pszichológusra” van szükségük.  Saját magamból indulok ki. Nekem is ez kellett volna inkább, bár én nem is vágtam bele kapcsolatba. De beszélgetni annál többet beszélgettem, írtam. Míg a nők nagyobb szociális érzékkel rendelkeznek, esetleg felkarolnak egy ilyen férfit, de a férfiak nem akarnak egy “hisztis”  nővel foglalkozni. Mondjuk ezzel egyet is értek, mert először mindenki saját magával jöjjön rendbe, és utána kezdjen el mással foglalkozni, kapcsolatot kialakítani.
Aztán tovább lépve, a férfi felregel a netes társkeresőkre, és mire rendbe jön a lelke rájön, hogy szebbnél szebb nők közül válogathat, és elkezdi a skalpokat gyűjteni. Minek kösse le magát egy nő mellett, akinek idővel előjönnek a dilijei is, mikor úgy lavírozhat a neten a nők között, ahogy nem szégyenli. A neten mindig ott a lehetőség, hogy esetleg egy jobb akad, és sokan élnek is ezzel a dologgal, nem regelnek le a társkeresőkről, ha már valakivel kapcsolatba kezdenek, így egyre több tiszavirág életű kapcsolat van az ember mögött. Hiába jönnek azzal az általános dumával, hogy csak a barátok miatt… mindig ott a kísértés lehetősége, és ott is lehetnek rámenős nők, akik csak azért is próbálkoznak. Aztán persze ahogy telik-múlik az idő a férfi azon veszi észre magát, hogy hoppá már 45 éves vagyok, lassan ott a kapuzárási pánik, és hopp, még nincs családom. Na és ilyenkor jönnek a harmincas éveik elején járó, már gyerekkel is jó lenne egy fiatalabb nő. És ezek betalálják a magam fajtát.:) Csak épp én úgy érzem, hogy ez a 12-15-20 év szerintem nem áthidalható egy normális kapcsolatban. 
Na ez a depis szemléletem, és a pozitív szemléletem az, amikor azt mondom, hogy valahol van egy férfi aki csak arra vár, hogy mossak főzzek, takarítsak rá. Igaz már nincs elvonási tünetem, mint a válásom elején, hogy jaj csak egy kis olajos munkásruha szagot had érezzek. Ez komolyan volt. Ex mivel autószerelő, így mindig “büdösen” jött haza, és mikor elment, hiányzott egy ideig az olajos munkásruha szaga. Mára megszoktam, hogy ez már nincs az életemben, hogy meddig az csak a fiamtól függ, aki elég műszaki beállítottságú, és örökké szerelne. És most lehet ezen röhögni!:))))) 

És ahogy írtad Jim, a gyerek sok mindenen segít átlendülni. Feledteti a problémákat, és érte megéri a küzdés!