Vége lehetne már 2.
2007 december 3. | Szerző: Kamillosz |
Először is köszönöm a hozzászólásokat!
1. Csabának: Nem szoktam magamat sajnálni, azonban így karácsony közeledtével, mikor mindenhonnan a boldogság folyik, és az emberek úton-útfélen csókolóznak, összebújnak, akkor szerintem minden érző emberben, főleg ennyi idő után, mint nálam felmerül, hogy és engem miért kerül el a boldogság? Én miért vagyok egyedül? Miben vagyok rosszabb, mint a többiek? Tudom, hogy önsajnálat, de időnként előjön belőlem. Én is ember vagyok, és hiába próbálok a kicsi dolgoknak örülni, időnként a magány elhatalmasodik rajtam, és ez ilyenkor karácsony táján valahol “természetes”. A hétvégén a templomban imádkoztunk a társtalanokért is, majdnem elbőgtem magam mise közben, mert ez a kis odafigyelés, hogy valahol az az ima értem is szólt, meghatott. 3,5 éve nevelem egyedül a fiam, úgy, hogy nem hoztam neki haza soha új apukát, és nem próbáltam meg senkire sem rátukmálni magam. Idő volt, mire a válásom feldolgoztam, azonban már nyitva állnék egy új kapcsolatra, csak épp a férfiak kerülnek el nagy ívben, mikor megtudják, hogy gyermekem van, és nem vagyok egy nádszál. Na jó, úgy is mondhatnám, hogy duci vagy a köznyelvben ahogy forog dagadt vagyok. Tudom, hogy ez ellen egyedül én tehetnék, nem kell mondani, tisztában vagyok vele. Azonban aki igazán szeret, az így is szeret, aki viszont csak a külsőre utazik, az lehet jobb, ha elkerül. Egyébként nem legyintettem!:))) Akkor ez most jó?:) Köszönöm a kedves szavakat! Azonban a férfiak sokszor menekülnek ám attól, ha egy nő kedves, és okos… sajna ez is tapasztalat. Sokszor megkaptam már, hogy feleségnekvaló vagyok…
Jim35: Hogy miért érzem úgy? Nekem ezt sugallják a férfiak, nagyon sokszor megkaptam, hogy gyereked van? Ja akkor még sem szeretnék ismerkedni. Amíg temérdek 30-as szingli nő rohangál, gyerek nélkül, addig nagyon kevés az a férfi, aki egy gyerekes anyával fog foglalkozni, akivel gondok vannak, aki nem ér rá kötetlenül, akinek kötelességei, felelőssége van. Arról meg ne is beszéljünk, hogy valahol annak az új férfinak kellene egy idegen férfi gyerekét segíteni felnevelni. Valahol az új férfi állna úgy a gyerek mellett, mint az apjának kellene, neki kellene elviselni a különböző korszakokkal járó hülyeségeket, valamint Ő lenne a férfiminta a gyereknek. Ha az apa neveli egyedül a gyermekét, akkor meg a nőre igaz ugyanez. Kik azok, akiknek nem akadály egy kisgyermek? A 45-60 év közötti férfiak. Azonban itt meg úgy érzem, hogy már generációs különbségek vannak, amire nem igazán hiszem, hogy lehetne egy kapcsolatot alapozni, feltéve, ha nem a lóvéjára utazik a nő a férfinek, mert, hogy a pénz sok mindent el tud feledtetni, csak épp a boldogságot nem lehet rajta megvenni… szerintem.
Hogy mindig egyedül leszek? Azt nem tudom, bízom benne, hogy az élet tartogat még számomra is valahol egy párt, hogy nem ért véget valahol a párkapcsolatban való életem 28 éves koromban. Lehet csupán azt kell megvárnom, hogy egyszer valakit ugyanúgy átdobjanak a palánkon, mint velem tették és az illető is túltegye magát a válásán.
MajdnemNyuszi: Igen, ritkán írok mostanában, mert a gyerek iskolás lett, és minden időmet lefoglalja, mellette rengeteg a munkám is, mert gyermekáldás elé néztünk a melóhelyen, és 1 ember kiesett a munkából. Köszönöm soraid!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Mivel nem legyintettél, ezért irok még és hogy ez most jó-e vagy sem azt Rád bizom!:)
Nem tudom elfogadni, hogy a kedves és okos nők elöl menekülnénk (most kicsit felvállalom azt a terhet, hogy nyilatkozom férfitársaim nevében), talán nem a megfelelő társjelöltre akadtál rá, mert tudod sokan épp a feleségnekvaló nőt keresik, de persze ők meg lehet, hogy férjnekvalók és kapásból nem felelnének meg Adonisz szobrának reprodukálásához keresett férfimodellnek. A nem nádszál alakod sem kizáró oka a boldogságnak, ahogy gondolom ez a múltban sem volt az.
Tudod nem hiszek abban, hogy a boldogság bárkit is elkerülne, sokkal inkább az emberek kerülik a boldogságot, ez bármennyire furcsán is hangzik. Kérlek erre se legyints, tarts egy kis önvizsgálatot, az sohasem árt!:)
Na ja a karácsonyi szeretet ömlengés…mindig is azt tartottam, hogy ha ezeket széthúznánk egész évre, egész jó kis világban élnénk, ennél mindenesetre jobban, Szóval megértelek, csak aztán nehogy az legyen, hogy jövöre a leendö párod mellett hasonló csókolózós, összebújós, nyálas karácsonyra készülj, mert akkor a fejedre koppintok!:))
Szép napot!
Szia!
Nem tudom ,én egy vidéki városban(megyeszékhely)
élek ,És talán mások az emeberek mint egy nagyobb városban.Nekem van egy majdnem két éves fia ,és tudod azt mondtam pont a páromnak,hogy vannak olyan szituk az életben amit egy férfi nem csinál végig a gyerekével nem is tudja,hogy mit hagy ki.Kezdve az esti fürdetést,együtt mesézés, altatást annyi + ad hogy igy könneyebb elviselni a napok monotonitását.Nekem legalábbis ez sokat dob a hangulatomon.
Nem mondom van olyan,hogy rossz egy-két éjszaka és fáradtabb vagy ,de túlélhető.
A másik az tudod,hogy egy elvált becsapott férj,lehet hogy mozdulna arra ,hogy bele vágjon egy ilyen kapcsolatba is.
Nem csak mindig a nők az áldozatok egy viszonyba ott a másik is.
Szia,várom a válaszod.