Túl egy újabb hétvégén

2007 október 15. | Szerző: Kamillosz |

 Úgy érzem, hogy a válás feldolgozásának több szakasza van.

Egyszer már azt hittem, hogy totál túl vagyok rajta, azonban a mostani egyedül töltött hétvége (mert, hogy apás hétvége volt) után, amikor is jutott időm magamra is, és a kis lelkem ápolására, rájöttem, hogy dehogy voltam túl. Olyan mintha most egy tisztásra érkeztem volna egy hosszú, kemény bolyongós időszak után, ami bizony akárhogy is szépítenék rajta, 3,5 év volt. Most állok a tisztáson, és várok, megpihenek, energiával töltődöm fel. Hogy valaki betéved-e a tisztásomra, vagy pedig egyedül indulok majd tova, hát ezt nem lehet tudni, de most úgy érzem, hogy végre egyedül is teljes ember vagyok. Eddig mindig nagyon AKARTAM, és igen, itt volt a baj, hogy AKARTAM, hogy legyen mellettem is valaki, és mivel nagyon AKARTAM, épp ezzel el is űztem mindenkit, mert hirtelen mindenkire akkora szeretet csomagot zúdítottam, hogy jó, hogy nem fulladt bele. Sokat meditálok mostanában, meg agykontrollozom. Vallásom is megvan, és elég sok ilyen irányú könyvet is olvastam az elmúlt időkben. Most épp Coelho Zahírját olvasom, és igen elgondolkodtató, amiket ír időnként. Én is végig mentem lelkiekben azon, amit ír, és most erőt ad, és felnyitja szemem, hogy nem vagy ám egyedül, és ahhoz, hogy igazán láss csukd be a szemed! Nekem is volt egy Zahírom, még pedig az exem, aki után rohantam, akit nem tudtam ereszteni, aki lekötött, azonban most már eleresztettem, már nem ragaszkodom hozzá, sőt, simán mint bárkimásra rá tudok nézni, mindenféle érzelem nélkül. Se harag, se kérdés hegyek, se szeretet, se utálat nincs bennem már iránta. Most már Ő is csak egy ember, akihez valaha közöm volt.

És ez jó!