Elgondolkodtam

2007 május 31. | Szerző: Kamillosz |

 Ami lehet, hogy kár volt, mert szőkén, meg még nőként is, hát lehet, hogy ilyet nem kellene, mert belefájdul szép kis fejecském.:) Na szóval reggel befelé a dolgozóba miként jöttem, szépen, csinosan, dagin, szemkifestve, haj lógvahagyva, retiküllel a vállamon, állva a 6-os villamosan, nézve kifelé az ablakon és vizslatva, bámulva utastársaim arcát.. na szóval miután írtam egy ilyen csinos kerek, körmondatot a lényegre térve. Szóval mikor jöttem befelé, elnéztem az embereket, hogy mindenki, milyen morrózusan áll a villamoson. Egy mosoly nincs az emberek arcán, vagy az, hogy látnád, hogy él, hogy figyel arra mi történik körülötte. Kicsit csodálkozom, hogy még a fiatalok sem. Emlékszem, hogy Én anno már kora reggel hülyültem a barátnőimmel, és nevettünk, poénkodtunk. Ha meg az nap fontos vizsga volt, akkor tanultunk, és egymásnak, egymást javítva, felváltva mondtuk a tananyagot. Éltünk. Azonban ma… mindenki csak néz ki a fejéből, nem figyelve arra, hogy a másik nem tud kapaszkodni, mert mi úgy állunk, és csak egy fél lépést kellene odébb menni, és már is tudna kapaszkodni, de mi nem. Mi csak állunk és nézünk ki a fejünkből. Miért lett ilyen ez a társadalom? Vidámsággal, jókedvvel mindent sokkal könnyebb túlélni, és átvészelni (még a nehéz anyagi helyzetet is, ha épp az a rossz kedvünk okozója). Nem csodálkozom a sok depressziós, magába fordult emberen, mert nem is élnek társadalmi életet. Mindenki a saját kis életébe begubódzik és úgy gondolja, hogy akkor ennyi ami fontos. Pedig ha szétnéz az ember a világban és látja, hogy másnak milyen gondjai bajai vannak, akkor akár a másik baja elterelheti a figyelmet a sajátról, és akár együtt meg lehet oldani mindkettő ember problémáját. Ja, hogy ehhez kompromisszum késznek, és segíteni akarónak kellene lenni? Na ez már más kérdés. Ez itt a nagyobb baj, hogy abszolút nem nézik az emberek a másikat embernek. Itt valami társadalmi agymosásra lenne szükség, és utána elárasztani az agyakat a jobb eszmékkel, és normálisabb emberi értékekkel, tulajdonságokkal.

Én szeretek segíteni másokon. Úgy érzem, hogy azzal mindig valami jót teszek, és ha már látok a másik arcán egy halovány mosolyt, akkor tudom, hogy valami jót már tettem, és a másiknak az jól esett, és talán jó emlékeket hagyok valahol mélyen a tudatában. Mert egy mosollyal akár a világot is meg lehet váltani… Szerintem.