Cím nélkül

2007 május 28. | Szerző: Kamillosz |

 A nap melegen sütött. A lány állt és várta a metrónál a fiút. Tudta, hogy azzal, hogy Ő vár rá, hibát követ el. El kellett volna mennie a megbeszélt helyről és kicsit odébb nézelődni, hogy később, ha a fiú megérkezik, akkor az illendő 5 percre megvárassa, és közben szemügyre vegye a fiút. Azonban nem tette. Ott állt csinosan, szépen, telten. Kifestve, de éppcsak egy pici smink, hogy még sem csak úgy “pőrén” lássa a fiú először. Valahogy a festék adott Neki egy pici önbizalmat, hogy úgy érezze szebb, és a fiúnak is tetszeni fog. Aztán egyszer csak feltünt a fiú. Mosolygósan, és helyesen. Sokkal jobban nézett ki, mint ahogy a lány a fényképek alapján emlékezett rá. Azonnal kötetlen volt a beszélgetés, és elcsattant az első puszi is. Majd elindultak a Duna partra. A lány rettentő zavarban volt, azt sem tudta, hogy merre, hova nézzen, mit csináljon. Zavarát csak tetőzte a fiú átható pillantása, valamint a majdhogynem kikövetelt szemezése. Rég érezte magát így a lány, hosszú idő után először érezte, hogy tetszik valakinek. Aztán leültek a Duna parti sziklákra és beszélgettek, nézték a kacsákat. A fiú ekkor bókokkal halmozta el, hogy milyen szép, ahogy a fény játszik a haján, ahogy a lemenő nap fénye megvilágítja az arcát, valamint szörnyen bánta, hogy nem hozott magával fényképező gépet, hogy ezt a “csodát” megörökítse. Beszélgettek… természetről és mindenről, ami akkor és ott eszükbe jutott. Ott vibrált a levegőben az első csók, és az épp emiatt kialakult rettentő nagy feszültség. Mind a lány, mind a fiú csak a megfelelő pillanatot leste… A lány várta a fiú kezdeményezését… ami nem is váratott olyan sokáig magára. Elcsattant egy újabb puszi, és a fiú mélyen beszívta a lány hajából, nyakából áradó kellemes parfüm illatot. Ilyenfajta közeledéshez a lány nem volt hozzászokva és csak fokozta a zavarát. Tovább sétáltak, hol kéz a kézben, hol csak egymás mellett. Boldogok voltak, fiatalok és szépek. Ekkor még…. Csodásan érezték mindketten magukat. Hogy megcsókolta-e a fiú a lányt a végén azt nem tudni, vagy ha tudni, nem elárulni…
Amikor elváltak a fiú még hosszan nézett a lány után, bár a lány is vissza-visszafordult. Érezték mindketten, hogy valami megváltozott, valami nem a régi már. Azonban a lány nem engedett zöld utat érzelmeinek… egészen addig a pillanatig, míg a fiú nem küldött neki egy sms-t.. ott elveszett a lány. Érezte azt, amit már nagyon rég nem. A fiú meg nem akarta hinni, hogy itt van ez a lány és elérhető, és az övé lehet. Nem akarta elhinni, vagy nem tudta, ezt Ő maga sem tudta. Állt csak tehetetlenül a dolog előtt, és félt. Félt, hogy hirtelen, hogy váratlanul… és most mi lesz?
Hogy a dolog happy end lesz vagy sem, azt csak az életük végén tudják megmondani, az az egy biztos, hogy szétszakíthatatlan kapcsolat alakult ki közöttük első látásra. Azonban sokszor egy jó baráti kapcsolat többet ér, mint egy társas.