de rendesen… Nem is tudom mit tegyek, és mit ne…
Már odajutottam, hogy neki fogok állni meditálni, mert az hátha kilendít erről a mélypontról, ahol kb. 3 napja vagyok… Sokat sírtam a hétvégén, igaz egyedül voltam itthon. Magányos vagyok, és hiányzik a szeretet. A gyerektől megkapom, de ez nem olyan, mint amikor egy férfitől kapja az ember.
Mellette olyan, mintha soha nem tudnám utolérni magam… a kertben is dolgoztam egész hétvégén, még sem tudtam a szőlőt felkötözni, egyszerűen nem jutott rá időm. Fáradt vagyok és elgyötört, és magányos… :((((((((((